......

Kérdések - válaszok

A szúnyog (csípőszúnyog) szó a Diptera: Culicidae családba tartozó csípőszúnyogokat jelenti. Ahol mégsem, ott felhívom rá külön a figyelmet.

A szúnyogok ellen sokféleképpen védekezhetünk, ha ezt tesszük a legcélszerűbb önmagunk károsítása nélkül védekeznünk. Tehát, ne kémiai gyilkos vegyszerrel szórjuk le a rovarvilággal együtt önmagunkat is. Ne feledjük, a szúnyogok már kb. 100 millió éve itt élnek a Földön, az emberiség csak néhány százezer éve.

Ha nem találja a válaszát, tegye fel a kérdését! - szunyogok@gmail.com

Hatékonyságban nincs.
Az utóbbi a pilótára nézve biztonságosabb, és olcsóbb (bár ez a kivitelezés költségén nem látszik), de hatékonyságban éppoly kevésbé hatékony.
Talán ha a science-fiction filmekben látott drónok alkalmazása megvalósul, s a miniatűr drónok tudnak közlekedni a sűrű ártéri fák ágai között, s a repülő halakhoz hasonlóan a víz alatt is detektálják a szúnyoglárvák jelenlétét...
Persze még ott van a kivitelezés kérdése is, hogy ezek a drónok képesek legyenek bejuttatni a szúnyoglárvákkal fertőzött tenyészővizekbe a hatóanyagot...
Szóval a jelen ismeretek szerint nincs különbség a légi módszerek között.

Nincs egyértelmű álláspont erről a kérdésről. A köznyelv és a média szóhasználata elterjesztette az -irtás szót, viszont ez a negatív jelentésű szó azt sugallja, mintha végleg le tudnánk számolni a szúnyogokkal. Pedig évente többször is kiirtják a szúnyogokat ugyanazon helyről... mégis újra és újra megjelennek.
Egy kutató biológustól (entomológus szakértő) - nem várható el, hogy "irtással" pusztítsa az élővilágot. A "gyérítés" helyesebb szóhasználat, az eredménytelen (újra és újra megjelenő) szúnyogártalom, ugyanakkor nehezebben beépíthető a köztudatba.
Szerintem a ritkítás kifejezés a legtalálóbb, ugyanakkor senki nem használja.
A No Mosquito Kft. a "Környezettudatos Szúnyogmentesítés" jelzőt használja, hiszen a szúnyogok elleni védekezés egyes részelemei nem kötődnek a biológiához. Többször mindenféle puszítás (-irtás) nélkül mentesülünk a szúnyogártelomtól.

Társaságunk fő célja, hogy megóvjuk a természetet, a környezetet, azontúl az emberi egészségre a legbiztonságosabb módszert népszerűsíti. Szerencsés egybeesés, hogy költséghatékonyság szempontjából is a legkedvezőbb az általunk képviselt Környezettudatos Szúnyoggyérítés.

A  biológiai védekezésnél is mindenképpen előnyt élveznek a hatékonyság szempontjából is a földi módszerek. S ha mégis, légi-biológiai védekezést kell bevetnünk, akkor a helikopteres "precíziós" kezelés lehet eredményes a foltszerűen elhelyezkedő csípőszúnyoglárvák tenyészőhelyeinek a kezelésénél.

Legkorábbi légi-kémiai szúnyoggyérítés, Leninváros-1964.V.21.

Legkorábbi légi-kémiai szúnyoggyérítés, Leninváros-1964.V.21.

A légi szúnyogirtásnak a leghatékonyabb módszere a légi járműről (többnyire helikopter, repülőgép, drón, sárkányrepülő) történő kezelés.Hazánkban az első légi-kémiai szúnyoggyérítést Leninvárosban (ma: Tiszaújváros) hajtották végre 1964-ben.

Forgó szárnyú légi járművel történő permetezés:

  • a rotor forgó mozgása jobban a levegőben tartja a szúnyogirtásra használt permetet, ugyanakkor eredményesebb a lombozattal fedett területek kezelése, mert a lombsátort a forgó mozgás megmozgatja (ha közelebb repül a helikopter a kezelt területhez, jobb a hatékonyság), és jobban eljut a permet a levelek fonákán pihenő csípőszúnyogokhoz (hátránya viszont, hogy a hasznos rovarokat is jobb hatékonysággal pusztítja a permet).
  • Lassabban, és irányíthatóbban képes repülni, mint a merev szárnyú repülőgép, könnyebben permetezhető vele egy keskenyebb és ideális szúnyogtenyésző hely, pl egy kanyargós csatorna.

Drónnal történő permetezés:

  • Leginkább biológiai védekezésre alkalmazzák,
  • Előnye, hogy a  pilóta távolabbról irányítja a szerkezetet,
  • Egyébként a növényzettel fedett (erdő, nádas, gyékényes...) csípőszúnyog-lárva tenyészőhelyek kezelésére éppolyan alkalmatlan, mint bármelyik másik légi kivitelezés

Merev szárnyú légi járművel történő permetezés:

  • Előnye, hogy gyorsabban kijuttatja a permetet, mint a helikopter,
  • Olcsóbban tudja vállalni a munkát, ami sok helyen fontos érv, ugyanakkor sokhelyütt kifejezetten helikopteres szúnyog "irtásra" írják ki a pályázatot.
  • Mindent egybevéve elmondható, hogy a fákkal, ligetekkel borított településeken, valamint a biológiai védekezésnél eredményesebb a helikopter, a zöldövezet nélküli településeken célszerűbb a repülőgépes kezelést alkalmazni. A légi permetezésnél kiszórt permet a kijuttatott módszernek köszönhetően lassan lebegve (kb. 15-25 perc alatt) jut el a földre (ezalatt végzi el a piszkos munkát). Ezért fontos figyelembe venni a kezeléseknél a szél erősségét és irányát.

(az Európai Unió tervei között szerepel, hogy megszüntetik a tagállamokban a légi járművekről történő szúnyogirtást /környezet- és egészségkárosító hatása miatt/, és tíz éven belül a növényvédő szer felhasználást is a felére csökkenti. )

A szúnyogok ritkítására napjainkban alkalmazható kémiai készítmények (idegmérgek) a szakirodalom szerint melegvérű emlősökre öt nagyságrenddel kevésbé ártalmasak, mint a rovarokra.* (hozzáfűzés a válasz végén.) De sokkal veszélyesebbek a mellékhatások, hiszen a szúnyog nagyságú élőlényekre kezdetekben mind halálos, az egyéb élőlényeket is veszélyeztető mellékhatások azonban később jelennek meg.

A hatóanyagokat, és nem a készítményneveket jellemzem, hiszen azok néhány évente változnak, mégis ugyanazt a hatóanyagot szórják.
A rovarok ellen alkalmazott vegyszerek különböző élettani funkcióik megváltoztatásával (gátlásával-serkentésével) avatkoznak be. (Idegmérgek, Fejlődést szabályozó anyagok, Magatartást befolyásoló anyagok)
Jelenleg a szúnyogok ritkítására alkalmazott kemikáliák az idegmérgek (neurotoxinok) csoportjába tartoznak. Az idegmérgek hátránya az, hogy minden idegrendszerrel rendelkező állatra hatnak kisebb-nagyobb mértékben** (magyarázat a válasz végén.).

Az idegmérgek az élőlények ingerületterjedését befolyásolják, hatásmechanizmusuk alapján három csoportot különböztetünk meg (az ábrán piros számokkal jelölve a hatás helyei):
1- acetilkolin-észteráz gátlók;
2- az ingerületátvivő anyag posztszinaptikus membránhoz való kötődését befolyásolók;
3- az idegmembrán ion-áteresztőképességét befolyásolók;

 

Néhány szó a kémiai ingerületterjedésről: A szúnyogoknál (rovaroknál) az idegsejteken belül elektromosan továbbítódik az ingerület, de az idegvégződések találkozásainál (axon-dendrit vagy axon-szoma szinapszisokban) kémiai ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) segítségével terjed az ingerület. Az ábrán a kolinerg-típusú (acetilkolin mediátorú) kémiai szinapszis van csak feltüntetve, a többi típus hasonló felépítésű. Az ingerületátvivő anyagok a membrán ionáteresztő képességét befolyásolják, ami az idegsejt nyugalmi állapotát változtatják meg. A membrán két oldalán potenciálváltozás lép fel, ami elektromos jelként (ingerület) továbbítódik az idegsejten belül. Az idegsejtek közötti kémiai ingerületáttevődés folyamata számos helyen és módon gátolható. Nyugalmi állapotban az idegsejt véglemez-membránjának két oldalán potenciálkülönbség lép fel (-90 mV), amit aktív transzporttal az ún.Na+ - K+ -ATP-áz pumpa tart fenn. Az ingerület az idegsejten belül elektromos jelként vándorol, majd az idegsejt végére (axon) érkezve kémiai ingerületátvivő anyagokat (neurotranszmitterek) szabadulnak fel a sejtben raktározott vezikulumokból (membránnal övezett néhány száz nm-es hólyagocska). A neurotranszmitterek a két sejt közötti résbe (szinapszis) jutnak, majd az ingerületet fogadó idegsejt (posztszinaptikus) membránján elhelyezkedő receptorokhoz kötődnek irreverzibilisen. A kötődés helyének megváltozik a térszerkezete, ez megváltoztatja a posztszinaptikus membrán ion-áteresztő képességét, és a membránon keresztül ion-áramlás indul meg az egyensúlyi állapot irányában. Néhány ezredmásodperc múlva a kötődő molekula leválik, és a lebontó enzimek segítségével inaktiválódik. Az ingerületterjedést a neurotoxinok a receptorok -, az ioncsatornák -, vagy a neurotranszmittert inaktiváló enzimek gátlásával, vagy serkentésével zavarhatják meg. (bővebben>> )

1- acetilkolin-észteráz gátlás: A szúnyogok(rovarok) idegi kommunikációjában fontos szerepet töltenek be a kolinerg-szinapszisok, ahol az igerületátvivő anyag az acetilkolin, amit a feladata teljesítése után az acetilkolin-észteráz inaktivál kolinra és ecetsavra. A foszforsav-észterek, és a zoocid karbamátok úgy fejtik ki hatásukat, hogy reagálnak az acetilkolin-észteráz enzimmel, így az nem tudja inaktiválni az aceilkolint, és lebontás hiányában egy tartós ingerületi állapot jön létre. (Először a folyamat eredményeként egy enzim-inhibítor kapcsolat jön létre, ami még megfordítható (reverzibilis), majd egy stabilabb komplex jön létre, amely folyamat már nem fordítható meg (irreverzibilis).

2- posztszinaptikus membránhoz kapcsolódást befolyásolók: Az idegmérgek egy másik csoportja úgy fejti ki hatását, hogy a szinapszisokban az ingerületátvivő anyagoknak a posztszinaptikus membránhoz történő kötődését gátolják. A neurotranszmittert fogadó idegsejt (posztszinaptikus) receptora általában valamilyen ioncsatornával kapcsolt, és az ingerületátvivő anyag kötődése térszerkezet-változást okoz, ami megváltoztatja a posztszinaptikus idegsejt membránjának az ionáteresztő képességét. Ez rövid ideig (néhány ezredmásodperc) lehetővé teszi a szabad ion-áramlást, majd az ingerületátvivő anyag leválik a receptorról és inaktiválódik.

3- az idegmembrán ion-áteresztőképességét befolyásolók: Idetartoznak a legrégebben használt klórozott szénhidrogének (A DDT-t elsőként 1873-ban írták le, de rovarölő hatása 1939 óta ismert), és a viszonylag modernnek számító szintetikus piretroidok.

A DDT úgy fejti ki hatását, hogy blokkolja a posztszinaptikus membrán receptoraihoz kapcsolódó Na+ -csatornák működését, azzal hogy az ingerületátjutást követően (0,1 msec) gátolják az ioncsatorna bezáródását, ezzel mintegy tartós ingerület keletkezik.
A piretroidok a piretrumok szintetikus származékai. A piretrumokat évszázadok óta használják rovarirtásra, és egy krizantémféle (Chrisanthemum cinerariaefolium) virágporából készítették. A természetes piretrum fololabil, azaz napfényre bomló, és az állandó testhőmérsékletű állatokban gyorsan lebomlik. A mesterségesen előállított piretroidoknak négy generációját különböztetjük meg. Ezek közül az első két generáció még megőrizte UV-sugárzásra (napfényre) bomló tulajdonságát, a III. és IV. generációs piretroidok azonban már nappal is stabilak maradnak. A piretroidok hatásmechanizmusa ugyanaz, mint a DDT-nél leírtak, azaz a Na+ -csatornák blokkolásával tartós ingerületet idéznek elő.

*= Óvatosságra int bennünket, hogy a korábban repülő szúnyogok ellen engedélyezett vegyszerek veszélyesek voltak. A legújabb felismerés szerint a biztonságosnak ítélt, tehát engedélyezett foszforsav-észereket /dichlorvos hatóanyag/ (pl. UNITOX 14ULV, UNITOX 100SC). 2006-tól kivonták a forgalomból feltételezett rákkeltő hatásuk miatt. Vagy a közismerten rossz hírű DDT-t is néhány éve még csodaszernek tartották (1948-ban még Nobel-díjat kapott a feltaláló, majd a 70-es években (1968) betiltották.), persze utólag már könnyű okosnak lenni.

**= A hatás függ a hőmérséklettől, testmérettől, az ingerületterjedés típusától, és feltételezések szerint az idegrendszer fejlettségétől. (A szerves foszfátok (pl. dichlorvos /UNITOX./) a II. világháború alatt folyó ideggáz kutatás termékei. Erősebb koncentrátumban tehát a legfejlettebb idegrendszerű élőlényekre is hatnak. Ezért kell igen óvatosan bánni az alkalmazásukkal.)

 

Csípőszúnyog életciklus

Csípőszúnyog életciklus

A szúnyogok teljes átalakulással fejlődnek, vagyis a petét és a lárva alakokat, a báb majd az imágó (repülő) alakok követik. A kémiai kezelést a szúnyogártalom megjelenésekor alkalmazzák a repülő alakok (imágó) ellen. A szúnyog petéire, lárváira és bábjaira tehát nem hat.

Nem gazdaságos a szúnyogártalom megjelenése esetén azonnal elvégezni a kémiai kezelést, érdemes megvárni a szúnyogártalom teljes kifejlődését. Sokan gondolják, hogy egyszerű dolga van a szúnyogos szakértőnek, hiszen amíg panasz van a szúnyogokra, addig csak szóratni kell az idegmérget ellenük (és a szúnyogokkal együtt a többi rovarra, a környezetre és többek között magunkra is). A szúnyogártalom kialakulásának folyamata meghatározható a tenyészőhelyek vizében a szúnyoglárvák és -bábok mennyiségéből. (Többek között ez elvárható egy szúnyogos szakértőtől.)

A szúnyogártalom megjelenésekor azonnal végzett kémiai kezelést néhány nap múlva gyakran a szúnyog-vadászat előtti állapot követi. Ez azzal is magyarázható, hogy a kémiai kezelés elpusztítja a repülő alakokat, a kezelést követően kikelt szúnyogok, csak kb. két nap múlva fognak bennünket molesztálni. De általában azzal szokták megindokolni a két nappal később megjelenő szúnyogártalmat, hogy szomszédos területekről berepülnek a szárnyas fejvadászok, de ez a történet többnyire csak a kisebb méretű településeken fogadható el.
Persze a nagyobb (gazdagabb) településeken más a helyzet. A szúnyogártalom ellen utólag, és többször is védekeznek, mert elsődleges szempont a szúnyogmentesség, és a turizmus zavartalansága. Bár a védekezés többszöri megismétlése nehezíti a rovar-közösségeknek, hogy kiheverjék az irtószer pusztító hatását.

Ameddig jelen van a szúnyoglárvák számára toxikus "delta-endotoxin" a tenyészőhely vízterében. Ez nem tart hosszú ideig (kb. 1-2 nap, bár a biológiai készítmények dobozára hosszabb időintervallum van írva...), mivel valamennyi vízi szervezet számára táplálékforrást jelent a delta-endotoxin fehérje, azonban az alkalmazott az elfogyasztott fehérje-toxin az alkalmazásnál előírt koncentrációban csak a csípőszúnyog- és púposszúnyog lárvákat pusztítja el.

Egy sikeres biológiai kezelést követően akár 7-14 napra is elmaradhat a szúnyogártalom kialakulása, hiszen a kezelést követően a víztérben élő csípőszúnyog-lárvák elpusztulnak, vagyis előröl kezdődik a kétszárnyúak rendjére jellemző teljes átalakulás folyamata (pete-lárva-báb-repülő alak). A kicsi alapterületű településeken számolnunk kell a nem kezelt területekről a repülő szúnyogok bevándorlásával.

Az Európai Unióban engedélyezett Bacillus sphaericus készítmény nálunk még nem engedélyezett a használata. A szúnyogellenes hatása kissé más, és tartósabb. Egyes csípőszúnyog fajokra erősebb a hatása, de mindegyik csípőszúnyog fajra toxikus.

A biológiai kezelés hatékonyságának mértékét a kezelést követően életben maradt lárvák számából lehet következtetni. Jól időzített kezelést követően hőmérséklettől függően néhány napig biztosan nem találunk szúnyoglárvákat. A módszertani könyvben leírtak szerint a 80%-os hatékonyság elfogadható. (Egy 500 lárva/liter mértékű fertőzöttség esetén a 80%-os hatékonyság azt jelentené, hogy 100 lárva/liter fertőzöttség még elfogadható, vagyis négyzetméterenként 10 000 egyed, ami hektáronként 100 millió szúnyogot jelent!)
Az általunk kidolgozott Környezettudatos Szúnyogmentesítés a tapasztalatok szerint 96-100%-os a hatékonyság.
Fontos az eredményes védekezéshez a tenyészőhelyek előzetes feltérképezése, a szúnyoglárvák életmódjának, és tartózkodási helyüknek az ismerete.

A kémiai kezelést követően a módszertani könyvben leírtak szerint 48 órán belül lehet mérni a hatékonyságot. A kémiai kezelés csak a repülő szúnyogokat (imágókat) pusztítja el, a teljes átalakulás egyéb fázisaiban levőkre hatástalan. A kezelést követően a bábokból előbújó újabb egyedekre már hatástalan.
Ha a kémiai kezelés a szúnyogártalom optimumában történik, akkor a kezelést követően nem várható jelentős mértékű szúnyogártalom. (Ezen feltételek teljesüléséhez szükséges a csapadék, vízjárás, hőmérséklet és egyéb ökológiai paraméterek kedvező együttállása.)
Szeles időben a szúnyogok nem repülnek, tehát nem fogható a szélre a megjelenő nagy szúnyogártalom.

Az időjárás a szúnyogok legnagyobb természetes ellensége. Ha nem avatkoznánk be a szúnyogok ritkításával, akkor a kedvezőtlen időjárás pusztítana el a legtöbbet közülük. Tehát a nagy szúnyogártalmat követő hideg, szeles, esős időben (vagy nagy szárazság esetén) felesleges a rovarvilágot kémiai vegyszerrel is pusztítani. A kémiai szúnyog-ritkítás az időjárás szempontjából érzékenyebb, hiszen a vegyszert a szúnyogok aktivitási zónájába kell juttatni, és ott kell tartani kb.15-30 percig. A jól időzített vegyszer lassan lebegve jut el a talajra, ehhez azonban több tényező szükséges.
Csapadék: Esőben nem lehet harcolni a szúnyogok ellen, egyrészt, mert az esőcseppek amúgy is leverik a levegőben lebegő vegyszer-cseppeket, másrészt, mert a szúnyogok sincsenek jelen a szabad légtérben, védett helyekre menekülnek. De az esőt megelőzően vadul támadnak a magas páratartalom miatt a szúnyogok,

 Szél: A kémiai permetezés során a kiszórt vegyszer cseppmérete nagyon csekély (0,5-60 mikrométer), ezért a lebegő anyagot a rendelkezésre álló 10-20 perc alatt messzire sodorhatja a legkisebb szellő is. Jelenleg a szúnyogok ritkítására használt kémiai vegyszerek melegvérű emlősökre öt nagyságrenddel biztonságosabbak, mint a rovarokra. Viszont vízi szervezetekre (vízibolha, halak, algák, rovarlárvák...stb) nagyon mérgezőek. Ezért 2 m/s feletti szélerősség esetén tilos a légi-kémiai szúnyog-irtás. A vízparttól különböző méretű védőtávolságokat kell betartani (deltametrin-5 méter, permetrin-50 méter). Azt már bizonyára senki nem számolta ki, hogy 2 m/s szélsebesség esetén 10-20 perc alatt a gyilkos szer 1200-2400 métert is megtehet... Illetve a szúnyogok előszeretettel tartózkodnak minél közelebb a vízparthoz, de egyébként is a vízparttól mért 5 méteres védőtávolságot nehéz betartani egy 100-150 km/h sebességű repülőgépről.
Szeles időben nem repülnek a szúnyogok, tehát nem lehet a szeles időjárásra fogni a kezelést követő nagy számú szúnyog megjelenenését.
Inverzió, termikus feláramlás,: Inverzió az a jelenség a meteorológiában, amikor a magasság emelkedésével a hőmérséklet növekszik, azaz a hőmérsékleti gradiens megfordul. A felszín közelében a hőmérséklet negatívabb, mint a magasabb helyeken.
A levegő felmelegedése a földterület hőmérsékletétől függ. A termikus feláramlás a nagyon apró permetlé cseppek elsodródási távolságát még tovább növelheti. Ezért a légi kezeléseket vagy a napfelkelte, vagy a naplemente órájában lehet csak elvégezni, és szerencsés körülmény, hogy ez az időszak egybeesik a legtöbb szúnyogfaj aktivitási idejével.

Sokan szeretnék a fertőzést a szúnyogok, szúnyogosok rovására írni, de a jelenleg alkalmazott szerek öt nagyságrenddel kevésbé hatásosak a melegvérű emlősökre. Ez az érték azonos testtömeg esetén igaz, vagyis még meg kellene szorozni az "ember/szúnyog" testsúly hányadossal.

A szúnyogellenes szer emberekre gyakorolt ártalmától nagyobb a realitása, hogy a globális felmelegedés hatására hazánkba bevándorló újabb szúnyogfajok, újabb betegségeket is fognak elterjeszteni. Az is valószínű, hogy az új betegségek ellen az itt élő emberekben nincs meg a védekező mechanizmus, ezért az új betegségek erősebb tüneteket okozhatnak, mint jelenlegi hazájukban. A veszélyes betegségek megjelenésétől az őket terjesztő szúnyogfajok megjelenésével még nem kell tartanunk, hiszen a betegség és a szúnyogfaj külön-külön élőlény, azaz a szúnyogfaj megjelenése nem jelenti a betegség megjelenését. De a jelenleg hazánkban élő szúnyogfajok is tudnának terjeszteni veszélyes betegségeket.

Ijesztő csípésnyom származhat még kevéssé ismert vérszívó rovartól is (pl. púposszúnyog). A púposszúnyog v. cseszle v. szárnyas muslica v. Kolumbácsi légy a Maros-menti területeken nagy árvizeket követően szokott megjelenni (pl. 2000-, 2006-os árvíz), mikor lárvája a gyors folyású patakokból a Maroson keresztül eljut akár Szegedre is (A púposszúnyogok lárvái hegyi patakok oxigéndús vizeiben fejlődnek).

De találkoztam már olyan feltevéssel is, miszerint a biológiai lárvairtáskor a vízbe jutó méreganyag fertőzi meg a szúnyogok szívókáját. A repülő szúnyog a teljes átalakulás után úgy hagyja el a bábbőrt, hogy a szívókája nem is érintkezik a vízzel, s utána se mártja bele a szívókáját a vízbe (pl. ivásra...). Tulajdonképpen csak lárvastádiumban érintkezik táplálék formájában a Bti-toxinnal, és ha nem pusztulna bele, akkor emésztőenzimei lebontanák a méreganyagot.
Ezért is megalapozatlan az a laikustól származó állítás, miszerint: "Rengeteg olyan víz, pocsolya van, amely már úgymond elposhadt, fertőzött, és sajnos a csípések során a szúnyog közvetíti az innen származó baktériumokat. Ezek bejutnak az ember szervezetébe, emiatt alakulhatnak ki ezek a nagy vörös foltok." - A vegyszernek semmi köze nincs tehát a fertőzéshez.

 

Kedvezőtlen körülmények között a Bacillus thuringiensis (Bt) vegetatív sejtek spórákká alakulnak. A spóra alak a baktériumok életciklusának egyfajta szunnyadó állapota, amely segítségével a baktérium szervezete vár a kedvezőbb életkörülményekre. A Bt különbözik a többi baktériumsejttől, mert a spóraképződés 5.stádiumában az exospóriumon belül képződik egy fehérjetermészetű, kristályszerű komplex (delta-endotoxin). Ez a parasporális részecske a Bacillus thuringiensis toxikus alkotóeleme.

Tehát a szúnyoglárvák mérgezését okozó delta-endotoxin a spóraképződéssel egyidejűleg képződik, de független a Bti-baktériumsejttől. A baktériumsejtet akár el is lehet pusztítani (mint ahogy a készítmények leírásában sokszor szerepel, de valójában nem igaz), a toxintermelő tulajdonság egy baktériumsejten belül lévő plazmid örökítőanyagában van kódolva.

Bti-fermentátum, spórák (zöld) és vegetatív csírák (piros)

Bti-fermentátum, spórák (zöld) és vegetatív csírák (piros)

Ha a toxint kódoló plazmidot beültetik egy másik baktériumfajba, a rovarpusztító tulajdonságot a másik baktériumfaj is fogja termelni. De a Bacillus thuringiensis-nek 34 alfaját (változatát), és több mint 800 törzsét ismerjük.

Ezek különböző rovarcsoportokra toxikusak (hernyók, krumplibogarak, kukoricamoly. stb.), így a toxikus tulajdonságért felelős génszakaszt beépítik növényekbe is (transzgénikus növények, GMO).

A szúnyogok ellen toxikus Bti (Bacillus thuringiensis ssp. israelensis) kimaradt ebből a "növénynemesítési" hullámból, mert ugyebár az ember nem akarja a növényeket megvédeni a szúnyogoktól.

Persze a fiú-szúnyogok (és egyébként leányzók is, ha nem akarnak petét érlelni) növények nedveit fogyasztják táplálékként.

Nagyon sokan teszik fel manapság ezt a kérdést. Nem lehet erre felelősségteljesen biztos választ adni. Az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) az egyik része (IARC) csak az ilyen jellegű kérdésekkel foglalkozik. 

A ma alkalmazható vegyszereket biztonságosnak tartják, illetve ezt mondják róluk, de néhány évvel ezelőtt még használtak egyes helyeken olyan hatóanyagú vegyszert, amelyet a fenti szervezet már nem javasolt, feltételezett rákkeltő hatása miatt. Tehát egyetlen ma alkalmazott vegyszer nem nevezhető biztonságosnak, mint ahogyan ártalmasnak se. A mellékhatások pedig csak hosszas alkalmazás után jelentkeznek.

A No Mosquito Kft. valamennyi alkalmazott vegyszert kockázatosnak tartja, mivel még nem ismerik a hosszú távú mellékhatásait (vagy a már ismerteket nem veszik tudomásul).

Jó a kérdés ...

... én se értem miért szórják egyesek a levegőbe a pénzt légi járművekről, amivel önmagukat is és a természetet is károsítják. Talán, mert hiányosak az ismereteik, és el nem tudják képzelni a szúnyogártalom elleni védekezést másképp, mint a repülő alakok ellen légi járműveket bevetve.

A Környezettudatos Szúnyogmentesítés eredményesebb, környezetbarátibb, és helyesen kivitelezve olcsóbb is, mint a kockázatos kémiai módszer. A környezettudatos módszer alkalmazása ugyan  munkaigényesebb, a kémiai módszer esetében jóval egyszerűbb az idegméreg alapú vegyszert kipermetezni. A környezettudatos módszer eredményes alkalmazáshoz nélkülözhetetlen egy két-három éves szakértői elővizsgálat. Talán azért nem tudott elterjedni ez a módszer, mert munkaigényesebb, és speciális szakértelmet igényel?

Az árvízi-szúnyogok (Aedes fajok) tenyészővizei jól meghatározhatóak. Érdemes kora tavasztól figyelni a megjelenésüket, és a fejlődésüket, mert ha az első generáció ártalmatlanításáról lekésünk, akkor a kifejlődő repülő alakok petéikkel mindig fognak gondoskodni újabb generációkról.
A vízfelszínre petéző (Culex, Anopheles...) fajok ellen már jóval nehezebb biológiai módszerrel védekezni, de ez se lehetetlen. Mivel a szúnyogok fejlődésére alkalmas vízfelületek nagy része magánterületeken helyezkedik el, ezért szükséges a lakosság felvilágosítása a kezelési módszerről, és persze a társadalmi összefogás.

 

A Bti-módszer esetében a szúnyoglárvák tenyészővizeibe kell eljuttatni a toxikus anyagot, amit a szúnyoglárvák táplálékként fogyasztanak el. Valamennyi vízben élő élőlény elfogyasztja, de hatásmechanizmusánál fogva a csípőszúnyog-lárvákat elpusztítja.
(Többen összekeverik a piros színű élővizekben tekergő árvaszúnyog-lárvákat, a valódi csípőszúnyog-lárvákkal. Ellenük a biológiai módszer a csípőszúnyogok ellen előírt dózisban hatástalan, és felesleges, de egy tapasztalt entomológus könnyen kiküszöbölheti ezt a tévedést.)

(A Környezettudatos Szúnyogmentesítésnél a cégünk munkatársai aktívan részt vettek a terepi munkákban. Fa-akadályokat szétfűrészeltek, kihúzatták a mederből, a tereprendezésnél mindenhol ott voltak, ahol sürgősen kellett kezelni, vagy nagyon kicsi volt a tenyészővíz, ott a hatályos szabályok betartása mellett személyesen védekeztek.)

1964-előtt csak földi módszerek léteztek, az 1963-as kiadású "Mihályi Ferenc-Gulyás Magdolna: Magyarország csípő szúnyogjai" című könyv is csak földi tenyészőhely kezeléseket mutat be. (Az már más kérdés, hogy a DDT-t isteníti a könyv, hiszen a DDT-nek csak 1968-ban tiltották meg az alkalmazását). 1964-ben kezdték el a légi-kémiai szúnyogirtást Magyarországon, s ma már sokan elképzelhetetlennek tartják a szúnyogirtást repülőhang nélkül...

A légi-kémiai szúnyogirtásnál nem kellett mást tenni, csak a szúnyogártalom kialakulása után bevetni a szúnyogbombázót, és nézni, ahogy elpusztul a rovarvilág nagy része. Majd jött a hír a biológiai módszerről. Persze sokan azonnal átvették a módszert, próbálták ugyanúgy kezelni a dolgot, mint a kémiai szúnyoggyérítés esetében. Repülőgépről szórják azokra a pici helyekre, ahol a csípőszúnyoglárvák élnek... no  és persze egy részük növényzettel fedett, ilyen helyeken a szakirodalom szerint akár 100%-os is lehet az "applikációs veszteség", vagyis a kiszórt készítmény egyáltalán nem, vagy nagyon kis mértékben találkozik a táplálkozó csípőszúnyog lárvákkal.

A légi-kémia kb. 30-60 percig, a földi-kémia addig tart, ameddig a füstköd lebeg, ez általában rövidebb idő.

Első légi-kémiai szúnyoggyérítés, Leninváros-1964.V.21.

Első légi-kémiai szúnyoggyérítés, Leninváros-1964.V.21.

A szúnyogok ellen alkalmazott kémiai vegyszereket "érintő idegméregnek" is nevezik, ugyanis addig hatásosak, amíg érintkeznek a célszervezetekkel. Tehát a cél, hogy minél hosszabb ideig tartózkodjon a vegyszer a szúnyogok aktivitási zónájában. Ez lehetőséget ad a kezelés szelektívebbé tételére, ugyanis a szúnyogok a naplemente órájában tevékenyek általában, míg a többi rovar ekkorra már befejezte az aktivitását a módszertani könyv szerint (vagy még nem kezdte el).

A légi-kémia felülről lefelé hat a fedett területek tehát stimuláció mentesek maradnak, míg a földi melegködös kezelés oldalirányba terjed, tehát egy tereptárgy (lakóépület, kerítés... stb.) gátolja a mérgező köd terülését. A közutaktól távol eső területek nagyobb eséllyel maradnak rovarirtó szer mentesek.

Sokat javít a helyzeten a védekezés technikája. Földi védekezésnél a melegködös eljárást és az ULV-technikát (Ultra-Low-Volume= igen csekély mennyiség - 0,5-0,8 l/ha), míg légi kémiai védekezésnél az ULV-technikát alkalmazzák. Itt a cél, hogy a kijuttatott szer minél hosszabb ideig tartózkodjon a szúnyog repülő alakjainak aktivitási zónájában.
A melegködös eljárásnál a "füstköd" (smoke-füst + fog-köd = smoge-füstköd) hatása akkor eredményes, ha a "köd" legalább 15 percig lebeg a szúnyogok aktivitási zónája felett. A lebegő anyag cseppmérete 0,5-50 mikrométer. 
Az ULV-technikát a területegységre kijuttatott permetlé mennyiség alapján értelmezzük. Ennél a módszernél a szórófejből kijutó szemcsék nagy része az 50-60 mikrométer-es tartományba esik. A porlasztás során arra kell törekedni, hogy a szórófejből kijutó cseppekből egységnyi felületre minél több jusson. Ekkor a kijuttatott vegyszer lassan, lebegve ér földet, kb. 20 perc alatt. Ezért is fontos, hogy a kezelésnél ne legyen szél (max. 2m/s), hiszen a szél 20 perc alatt egészen más területekre juttatja el a rovarokra halálos anyagot. A kémiai kezelés hatékonyságát befolyásolják tehát az időjárási tényezők is: a szélerősség, a hőmérséklet, a páratartalom... Az optimális kijuttatási módszert a szúnyogos kezelésért felelős szakemberek határozzák meg.

 

Nem nevezhető klasszikus értelemben vett módosított szervezetnek, vagyis nem változtatták meg az eredeti tulajdonságát, ugyanakkor az egyes gyárak biztosan (nem bizonyított) genetikailag is megjelölték a saját termékeiket.

A Bt (Bacillus thuringiensis) baktérium-törzset 1901-ben izolálta (mutatta ki) Ischiwata (Japán) egy elpusztult selyemhernyóból, azonban 1911-ben újra felfedezték Németországban Thüringiában, amiről az elnevezése is árulkodik. Jelenleg 34 alfaja, és többmint 800 törzse ismert. Természetes talajlakó spóraképző baktériumok, melyekben a spóraképzés során toxinok (delta-endotoxin) is termelődnek.
A Bti (Bacillus thuringiensis ssp. israelensis) alfajt 1976-ban izolálta a Negev-sivatagban (Izrael) a bácskai (magyar) születésű Yoel Margalit egy elpusztult csípőszúnyog-lárvából.

Bti-fermentátum, spórák (zöld) és vegetatív csírák (piros)

Bti-fermentátum, spórák (zöld) és vegetatív csírák (piros)

A Bt baktérium több alfajának a toxint kódoló génszakaszát beültették már növények genetikai állományába (GMO-Genetikailag Módosított Organizmus), aminek következtében az entomopatogén tulajdonság  beépült a növény genomjába, majd annak részeként átöröklődött, vagyis az adott növény rezisztens lett a beépített fehérje-toxin célszervezete ellen.
B.t.kurstaki=molylepkék hernyói ellen; B.t.morrisoni=hernyók ellen; B.t.tenebrionis=burgonyabogár ellen... /A csípőszúnyogok ellen ható B.t.israelensist nem szerkesztették be gazdasági céllal egyik növény genetikai állományába se, mivel a csípőszúnyogok nem a növények kártevői/)

A többféle lehetőség közül csak a mikrobiológiai módszert, azon belül is csak a nálunk legismertebb Bti-módszer hatásmechanizmusát említem meg. Egy természetben is élő talajlakó baktérium, a Bti (Bacillus thuringiensis ssp. israelensis) Ez a spóraképző baktérium egy fehérje alapú baktérium-toxint (méreganyagot) termel. Ezt kiszórva a vízfelületre, a vízben élő szervezetek elfogyasztják, de a méreganyag szelektivitásának köszönhetően az előírt koncentrációban csak a csípőszúnyog és a púposszúnyog lárváit pusztítja el.

Bonyolultabban a Bti-baktérium hatékonysága a spóraképzés folyamán a spóra mellett képződő fehérjekristályokon (delta-endotoxin) alapul, melyek protoxint tartalmaznak.

 

 

 

 

Ez a protoxin a szúnyogok lúgos kémhatású középbelében, az ott jelenlévő enzimek hatására kisebb fehérjekomponensekre (toxinokra) bomlik, és ezek jelentik a csípőszúnyogok számára halálos méreganyagot. A középbél felszínén speciális glikoproteinek találhatók, melyekhez specifikusan kapcsolódhatnak az egyes fehérjekomponensek. A bélfalhoz kapcsolódó toxinok pórusokat képeznek, melyeken keresztül a béltartalom iontartalma kiáramlik, helyére víz áramlik be. A bélsejtek megdagadnak és szétdurrannak. A hatást tehát nem maguk a baktériumok okozzák, hanem a fehérjetestek, melyek a spóraképződés során a spórák mellet képződnek.

A fehérjekristály akkor tudja kifejteni hatását, ha a következő feltételek érvényesülnek a célorganizmus belében:

a) Alkáli bélmiliő,

b) Specifikus bélproteázok (lebontóenzimek), melyek a fehérjekristályt (protoxint) lebontják toxinokra,

c) Speciális receptorhelyek a középbél hámsejtjein, melyekhez hozzákapcsolódnak a fehérjekomponensek,

Ezek a feltételek csak a szúnyoglárvák, különösen a csípő- és púposszúnyogok lárváinál találhatók meg. A Bti-baktériumot ezért csak a csípőszúnyog-lárvák (vagy úposszúnyog-lárvák gyérítésénél alkalmazzák.

Valójában nem a baktérium pusztítja el a szúnyoglárvákat, csak a spóraképződés során a spóra mellett képződő fehérje, tehát nincs is szükség a gyilkos hatás eléréséhez a Bti-baktériumra. Sőt, a toxintermelés tulajdonsága génsebészeti úton átvihető más szervezetekbe is, tehát már nem is a Bti-baktérium termeli a szúnyoglárvákat elpusztító méreganyagot.

(A hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen ható más Bacillus thurimgiensis törzsek toxintermelő tulajdonságát génsebészeti úton beépítik haszonnövényekbe (GMO), melyek a toxin tulajdonságával felvértezve védettek lesznek a hernyók, vagy burgonyabogarak.stb. ellen. Csak hát a szúnyoglárvák ellen ható toxint felesleges lenne beültetni növényekbe, mert a vértáplálékra szomjazó szúnyoglányok csak pihenni telepednek a növényekre.)

A biológiai módszer esetében akár egész nap végezhető a kezelés, a szúnyoglárvák vízi aktivitása a meghatározó. Ez elsősorban a lárvák táplálkozási idejét jelenti, valamint a víz hőmérséklete is fontos. A biológiai módszer hatékonysága tavasszal a legjobb, mivel ekkor nagyrészt az árvízi szúnyogok megjelenése a szúnyogártalom okozója. Kora tavasszal a tenyészőhely vize hideg, de délre, délutánra a nap már felmelegíti. A szúnyogszakértőnek fontos feladata ebben az időszakban állandóan figyelni a lárvák megjelenését, és fejlődésének ütemét. A hideg hajnalokat követően nagyon fontos a folyamatos megfigyelés, mert csak néhány napig vannak a lárvák Bti-re érzékeny fejlődési stádiumban. Ha a kivitelezés ezt a rövid időszakot lekési, akkor már felesleges a drágább biológiai védekezést elvégezni, mert a méreganyagra már nem érzékeny szúnyoglárvákból és -bábokból néhány nap alatt kifejlődik a szúnyogártalom. Sokszor csak a média hírverése miatt végzik el a biológiai kezelést, de pár nappal később már szükség van kémiai védekezésre is.

A kémiai módszert alkonyatkor (esetleg pirkadatkor) érdemes kivitelezni. Alkalmazásánál több szempontra érdemes odafigyelni. Mivel a szúnyogok ellen alkalmazott vegyszerek valamennyi rovarra ártalmasak (inszekticid), ezért keresnünk kell egy olyan időpontot a kivitelezéshez, amely különbséget tesz a szúnyogok és a többi rovar aktivitási ideje között. A szúnyogfajoknak eltérő a napi aktivitása:

Földi-biológiai ipari szúnyoggyérítés

Földi-biológiai ipari szúnyoggyérítés

A gyötrőszúnyogok (Aedes) általában pirkadatkor és alkonyatkor repülnek (de az erdei-fajok akár nappal is). A házi- és maláriaszúnyogok (Culex, Anopheles) alkonyattól kezdődően, és egész éjjel vadásznak áldozataikra. A mocsári szúnyogok (Taeniorhynchus) többnyire alkonyatkor, kisebb mértékben nappal is aktívak. Valamennyi szúnyog kerüli a tűző napot. Az erdei Aedes-fajok azért aktívak nappal is, mert az erdőben állandóan félhomály van. De az aktivitás idejét befolyásolja az időjárás is. Borús, párás időben nappal is aktívak az alkonyatkor repülő fajok.

Saját Bti-készítmények toxicitás tesztjei

Saját Bti-készítmények toxicitás tesztjei

Egyáltalán nem.

A spóra- és endotoxin-képződés, valamint a tápanyagforrás között szoros összefüggés figyelhető meg. A spóraképződés függ a táptalaj kalcium, magnézium, kálium, mangán, vas, cink... és egyéb fémtartalmától. Meghatározó még a táptalaj szén- és nitrogéntartalma, hőmérsékleti értéke, pH-értéke, oxigén-koncentrációja, és a fermentált szuszpenzió csíraszáma (tömeghatás) is.

A kutatásaim során előállítottam több olyan táptalajt, amelyben vagy nem képeztek spórát a Bti-baktériumok, vagy a 100%-ban spórás készítményben nem voltak jelen a toxikus fehérjeanyagok (a stimuláció során nem pusztultak el a szúnyoglárvák), míg végül a szükséges komponensek megfelelő arányában a fermentált szuszpenzió 100%-ban spórás és nagymértékben toxikus is volt a szúnyoglárvák ellen.
(Bővebben az értekezésemben...)

Bti-fermentátumok (kationos és anionos) flokkulációja

Bti-fermentátumok (kationos és anionos) flokkulációja

A Bti baktérium, sejtmag nélküli szervezet, melynek a DNS-állománya a citoplazmában szabadon található szabálytalan gyűrű formájában. Az örökítésért felelős DNS-állomány mellett a citoplazmában további plazmidok, DNS-gyűrűk találhatók, melyek a kromoszómáktól függetlenül is replikálódhatnak.
Kedvezőtlen körülmények között a vegetatív alak spóra formává alakul, így vészelve át a szűkösebb időket. A spóraképzés során a vegetatív sejten belül egy új - fizikai, kémiai és citológiai tulajdonságai alapján -, attól jelentősen eltérő sejt alakul ki. A spóraképzés közben a citoplazmában található plazmidokból képződnek a toxikus hatásért felelős fehérjetermészetű komponensek, melyek a spóraképződés 3-5. fázisában alakulnak ki a spóra mellett. A fehérjetoxinok mérete 4,7-11 mm, é ezek a felelősek a rovarokat elpusztító hatásért.A spóraképzés folyamata kb. 8 órát vesz igénybe.

Képződésük tehát független a baktérium örökítő anyagától, s míg a baktérium örökítő anyaga felel a spóra kialakulásáért, addig a plazmidokból jönnek létre a toxikus hatásért felelős fehérjeszerkezetű toxinok.

A plazmidok megléte egyáltalán nem létfontosságú a baktériumnak, de mivel ezek felelnek a toxikus hatásért, tehát a toxikus hatás sem szükségszerű tulajdonsága a Bti-szervezetnek.

Bti-fermentátum, spóra (zöld) és vegetatív csíra (piros)

Bti-fermentátum, spóra (zöld) és vegetatív csíra (piros)

Feltételezik, hogy az endotoxin hatása az acetilkolin-észteráz aktivitásának elnyomásán, az iontranszport megzavarásán és a foszfolipázaktivitáson alapszik, melyeknek következtében kialakul az idegrendszer paralízise.

A spóra- és endotoxin-képződés, valamint a tápanyagforrás között szoros összefüggés figyelhető meg. A spóraképződés függ a táptalaj kalcium, magnézium, kálium, mangán, vas, cink... és egyéb fémtartalmától. Meghatározó még a tápanyag szén- és nitrogéntartalma, hőmérsékleti értéke, oxigén-koncentrációja, és a fermentált szuszpenzió csíraszáma is.

A baktérium vegetatív alakja nem toxikus a célzott élőlények (csípőszúnyogok) ellen se .

A szúnyogoktól ugyan eddig nem sok jót kapott az emberiség, hacsak arra nem gondolunk, hogy szelekciós nyomásként hatottak az evolúcióra. Szükséges megőriznünk minden fajt, nem alakíthatjuk át a Föld élővilágát a mi elképzelésünk szerint. Az is elképzelhető, hogy egyes betegségek (talán épp a malária) lesznek gyógyíthatók a szúnyogok (mint köztesgazda) testében termelődő ellenanyaggal, az élő injekciós tű a gyors és közvetlen befecskendezést is megoldja.

Persze, ha ez megvalósul, azonnal felhasználhatók lesznek élő fegyverként is.

Érdemes belegondolni, hogy a szúnyogok már több tíz millió éve itt vannak bolygónkon, míg az emberiség néhány százezer éve. A szúnyogok ősi egyedei a dinoszauruszokat is túlélték. Tehát nem valószínű, hogy az emberek által következmények nélkül eltüntethetőek volnának.

Attól függ ki mondja!
Magyarországon mintegy 50+3szúnyogfaj egyedét találták meg mostanáig...
A Földön több mint 2500 szúnyogfaj él. Az eltérő irodalmak különböző fajszámot közölnek. Mindez azért lehetséges, mert vannak fajok, melyeknek még csak a lárváit gyűjtötték be eddig, a faj repülő alakjaival egyelőre senki nem találkozott. De várható, hogy az éghajlat megváltozásának a következményeként újabb fajok jelennek meg hazánkban - míg lesznek fajok, amelyek eltűnnek. Sajnos, várható az is, hogy megjelennek újabb, szúnyogok által terjesztett betegségek, például a DDT-vel egyszer már sikeresen legyőzött malária.

Az eltérő ökológiai paraméterekkel bíró területekre más-más fajösszetételű szúnyogegyüttesek jellemzőek. Vannak tág tűréshatárú (kozmopolita), mindenhol megtalálható fajok és speciális tényezőket igénylő fajok, pl. Magashegység, sótűrés...).

 

Az eltérő fajokat a határozóbélyegeik alapján különböztetik meg.
Az imágók esetében a fő határozóbélyegek a potroh ~, a lábak ~, a hát~ és a fej színezete, és alakja.
A lárvák fő határozóbélyegei a légzőkészülék formája, a fej formája, színezete, szőrszálai és a légzőcsövük alakja és a rajta található légzőcsőszőrök száma, formája és alakja.

Egy-egy fajnak többféle elnevezése is lehetséges, akár még egy országon belül is.
Például Magyarországban, az egész országban általánosan elterjedt tavasszal megjelenő Tavaszi szúnyog (Ochlerotatus annulipes) fajt több irodalom is "Balatoni szúnyog"-ként említi.
Hasonlóképpen a magyarországi szúnyogártalom egyik leginkább jellemző faját a Gyötrő szúnyogot (Aedes vexans) a németek (Rheinschnake) Rajnai szúnyognak nevezik, vagy még (Wiesenmücke) réti szúnyognak hívják.

De mondhatnám még a Culiseta annulata fajt, amelyik magyarul gyűrűs szúnyog, németül nagy háziszúnyog (Große Hausmücke), angolul pedig sávos szúnyog (Banded Mosquito). Ezért is fontos megemlíteni az elnevezésnél a latin (Carl Linne féle) nevet is.

Lepkeszúnyog borostyánban

Lepkeszúnyog borostyánban

A Csípőszúnyogok (Culicinae) alcsaládja a Diptera (Kétszárnyúak) rendjébe tartoznak. A rend pontos kialakulásáról nincsenek információink, a legyekkel közös ősük kb. 200 millió éve különültek el.

Szúnyogot találtak már 93 millió éves borostyánban, s értelemszerűen ekkor még csak a dinoszauruszok vérével táplálkozhattak. (Az ember sokkal később jelent meg a Földön, néhány százezer éve, de ekkor még vastag szőrtakaró borította a testét. A dinoszauruszok korában élő szúnyogok biztos hogy nem táplálkozhattak tehát emlősök vérével. Ahogy ma is léteznek kétéltűek, hüllők és madarak vérét kedvelő fajok.

Az emlősök vérén élősködő "szúnyoglányok" között is léteznek olyanok, melyek jobban kedvelik az istállókban élő állatok, avagy az emberek vérét. A hím szúnyogok ezzel szemben minden esetben növényi nedvekkel táplálkoznak.

Az őskori szúnyogok állítólag (nem voltam ott) a mai lepkeszúnyogokhoz hasonlítottak.

A dinoszauruszok korában élő szúnyogok biztos, hogy nem táplálkozhattak emlősök vérével, mivel - tudatosítsuk megint magunkban - az ember csak jóval később alakult ki, s a korai emberek testét nagyrészt szőr borította. A szúnyogok kialakulásáról pontos információk nincsenek, a Kétszárnyúak (Diptera) kb. 200 millió éve alakultak ki... a szúnyog is közéjük tartozik. De 93 millió éves borostyánban már találtak szúnyogot. És ismételjük el azt is: vannak kétéltűek, hüllők, vagy épp madarak vérét kedvelő fajok. Az emlősök vérét megcsapoló "szúnyoglányok" között is akadnak, melyek jobban kedvelik az állatok, és kevésbé az emberek vérét. A hímszúnyogok meg ugye eleve növényi nedvekkel táplálkoznak.

A maláriaszúnyogok (Anopheles) is előnyben részesítik a kérődző emlősállatok vérét, csak ennek hiányában fanyalodnak az embervérre. A házak belsejét emiatt el is kerülik, Afrikában mégis a legveszélyesebb éjszakai látogatók az emberek alvóhelyein. Azért lehetséges ez, mert Afrikában az emberek szálláshelyei jobban hasonlítanak az istállókra. (Itt kell megjegyezni, a maláriaszúnyog éjjel aktív, szúrása pedig tökéletesen fájdalommentes a sebbe fecskendezett*, érzéstelenítőt tartalmazó szúnyognyál folytán. ) Magyarországon régebben bevált védekezési módnak számított, hogy a ház köré gyűrűszerűen építették az istállókat. Ez az "állati védőöv" feltartóztatta a betegséget terjesztő kellemetlen rovarokat, amelyek szívesebben tartózkodtak az istállókban.

Az utóbbi években Magyarországon is megjelent a Nyugat-nílusi vírus által okozott betegség. A betegséget a Culex pipiens ornithophil szúnyogjai terjesztik, vagyis amelyek jobbára a madarak vérét kedvelik. Ősszel azonban a vándormadarak elvonulnak, s többnyire ilyenkor jelennek meg az embereknél ennek a vírusnak a tünetei, mert a madárvért kedvelő szúnyogok ráfanyalodnak az embervérre. A nyáron jelentkező betegség tüneteket a madár- és embervért egyaránt kedvelő szúnyogok okozhatják.

Mindezek ellenére a malária a II. világháborút követő években hazánk legveszedelmesebb, szúnyog által terjesztett betegsége volt.

*= a Dipterákra jellemző a külső emésztés folyamata. Vagyis a táplálékukra juttatják a nyálukat, amely szénhidrát-bontó enzimeket (amilázokat) tartalmaz. Ez segítségével a szénhidrátok a szervezeten kívül megkezdik a hidrolízisüket (kémiai lebomlásukat). A dipterák az így előemésztett táplálékot felszívják, és a szervezetükben játszódnak le a további lebontási folyamatok. A szívókában két párhuzamosan futó csatorna található, melyekben ellentétes irányban és egyidőben áramlik a vér (befelé) és a nyál (kifelé). Ez a folyamat alakult át az evolúció folyamán a szúnyogoknál, hogy a nyál véralvadásgátló és érzéstelenítő anyagokat tartalmaz.

A szúnyogok átlagos élettartama körülbelül 1-6 (8?) hét. A nőstények esetében, persze, ez mindig kevesebb, hiszen jóval nagyobb veszélynek vannak kitéve. Egyszerűen, mert a fajfenntartás következtében rájuk hárul a vérszívás folyamata, ami cseppet sem kockázat nélküli dolog. Gondoljunk csak saját ösztönös reakcióinkra. A szúnyogok egyébként, életvitel szempontjából r-stratégiás állatok, amikre egyebek mellett jellemző a hirtelen, nagy tömegű elszaporodás, s ezzel együtt a nagy, és gyors pusztulási ráta (arány).

De ne várjuk, hogy egy kialakult szúnyogártalomnak kb. 6 hét után vége lesz...

A szúnyogok legnagyobb ellensége - a különféle emberi beavatkozásokon túl - az időjárás. Azon belül az erős szél, az eső és a hideg. A nálunk élő természetes ellenségeik egyedszámot szabályozó szerepe nem igazán jelentős, hiszen a rovarokra vadászó élőlények (denevérek, madarak) számára sokkal kívánatosabb falatot jelent egy-egy "kövér" éjszakai molylepke, mint egy "sovány" szúnyog. Tudni kell ugyanis, egy szúnyog energiatartalma kevesebb, mint 5 kalória. Ráadásul a madarak esetében az aktivitási idő nem esik egybe a szúnyogokéval.

A házi szúnyogok (Culex ) megtermékenyített nőstényei repülő alakban, azaz imágóként vészelik át a telet rejtekhelyeiken (pince, lépcsőház, vízóra akna, faodvak, barlangok stb.), s a hideg elmúltával bújnak csak elő. Aztán optimális időjárási körülmények esetén rakják le a víz felszínén úszó petetutajaikat, következésképp ezek az egyedek viszonylag hosszú életűek. Akár 6-7 hónapig is élhetnek.

Ám vannak olyan szúnyogfajok is, melyek egy szúnyogszezon (március-október) folyamán csak egy generációt hoznak létre. Ilyenek például az erdei szúnyogok. Az árvízi szúnyogok (Aedes) generációinak száma az árhullámok számától függ, és vannak olyanok is - például a dalos szúnyogok -, melyeknek szaporodását kifejezetten az időjárási körülmények határozzák meg (mint a csapadék, páratartalom, hőmérséklet stb.). Összességében elmondható, a természetben a szúnyogok élettartama függ a fajtól, annak aktivitásától, az éghajlattól és az ellenségektől. Merthogy az aktivitás is csökkenti az élettartamot, a nem túl alacsony hőmérséklet és a nem túl magas páratartalom pedig általában meghosszabbítja a szúnyogok életét.

A szúnyogártalom csökkenéséhez (esetleg megszűnéséhez) fontos, hogy idejében (kb. márciusban) védekezzünk a még korábban feltérképezett egygenerációs fajok lárvái ellen, melyek több hónapig élnek.
Az árvíz/csapadék nyomán megjelenő talajra petéző szúnyogok kb. 6-8 hétig élnek, utána se tűnnek el teljesen, csak csökken az egyedszámuk.
A vízfelszínre petéző szúnyogok kb. 6-8 hétig élnek, ellenük a legkönnyebb (és a legeredményesebb az általunk gyakorolt módszer szerint) a védekezés.

Minden szúnyog aktív a napfelkelte és a naplemente órájában. Célszerű ezért a szúnyog elleni kezeléseket (vagy fanatikusoknak a repülő alakok gyűjtését) erre az időpontra időzíteni. Ettől eltérően a háziszúnyogok-nemébe (Culex) tartozó egyedek éjjel is aktívak (ugyanakkor ezeknél a fajoknál a megtermékenyített nőstény telel át, a hőmérséklet csökkenésével veszítve el aktivitását). Az árvízi szúnyogokra (Aedes) általánosságban jellemző, hogy a napfelkelte és a naplemente órájában a legaktívabbak - kivéve az erdei szúnyogokat, melyeket nem ér a tűző nap, ezért egész nap nagy szenvedéllyel támadják az embert. A maláriaszúnyogokra (Anopheles) és házi szúnyogokra (Culex) jellemző, hogy többnyire éjjel aktívak.

Valamennyi szúnyognak van egy időjárástól és napszaktól függő aktivitási időszaka. A szúnyogok mozgását a fény megléte, vagy hiánya szabályozza leginkább. Általánosan megfigyelhető, hogy kerülik a tűző napot, de ezzel minden bizonnyal sok olvasó is ugyanígy van.

Tigrisszúnyog (Aedes albopictus)

Tigrisszúnyog (Aedes albopictus)

Az észak felé agresszívan terjeszkedő Tigrisszúnyog fajra (Aedes albopictus) jellemző, hogy egész nap aktív.

Borús, párás időben a többnyire csak alkonyatkor repülő fajok délen is repülnek. Megfigyelt jelenség, hogy eső előtt a szúnyogok aktivitása fokozódik, valószínűleg a megnövekvő páratartalom miatt.

A repülőgépes permetszórásnak az egyik "el nem ismert" problémája, hogy a szabályok szerint napnyugtáig le kell szállni a repülőgéppel, ugyanakkor a szúnyogok többsége a napnyugta után jön elő a búvóhelyéről. De a közvetlenül naplemente előtt kiszórt neurotoxin még kb. 25-30 perc alatt ér talajt. Egy darabig még ott is hatásos... bár a csípőszúnyogok inkább repülnek ilyenkor.

A Csípőszúnyogok legfőbb ingerei a csípkelődésre a kilélegzett CO2, és a test bomlástermékeinek illata. Inger lehet még (kisebb mértékben) a testszín (vörös és fekete), páratartalom, egyéb testszagok, vér hormonális összetétele és több média szerint az alkohol is, bár ez utóbbi szerintem azért, mert az ittas személyt kevésbé zavarják a szúnyogok csípkelődései.

Megjegyzem, hogy a DEET-tartalmú szúnyogriasztók úgy fejtik ki a hatásukat, hogy egy láthatatlan lepellel burkolják be az őket használó személyt, vagyis a csípőszúnyogok nem érzik a testének az illatanyagait... de ott van még a kilélegzett CO2...

A szúnyogok aktív repülési sebessége alig 1 km/óra. Ha a környező szél sebessége ettől nagyobb, akkor már nem szívesen repülnek. Portyázó repüléskor nem egyenes irányban, hanem cikk-cakkban repülnek, és a magasságot is változtatják.
(Nem igaz, hogy a "szelek szárnyán utazva" sokkal messzebbre eljutnak.)

A házi szúnyogok (Genus: Culex) nem távolodnak el a tenyészőhelyüktől, egész életükben 100-500 méternél messzebbre, a malária szúnyogok (Genus: Anopheles) repülési távolsága egész életükben 1-4 kilométer, az erdei szúnyogfajok az erdőkben messze (10 kilométer/1-2 hét) elkóborolnak, de az erdőt nem hagyják el messzire, az árvizi szúnyogok (Genus: Aedes) legjobban repülő fajai is naponta csak egy kilométert repülnek, bár ami igaz ez egy vádorló faj, tehát 1 hét alatt akár 5 kilométert is odébbvonulhatnak aktív migrációval (repüléssel), de csak akkor, ha a korábbi területükön nem találnak táplálékot. A szúnyogok nem kedvelik a szeles időt, ha lehet a fák levelének fonákán pihennek, s csak szürkületkor indulnak vándorútra.
Tehát "olcsó" és tudománytalan fogás a szelek szárnyán utazó szúnyogokra fogni a megjelent szúnyogártalmat.*
A kémiai szúnyoggyérítést követően gyakran a berepülő szúnyogokra fogják a másnap megjelenő szúnyogártalmat..., mivel a kémiai szer csak a földet érés 25-30 percében hat), pedig a kipermetezett idegméreg nem pusztítja el az összes szúnyogot. A rezisztencia kialakulásának lehetőségét már nagyon régóta hirdetik. (Jelenleg csak egyetlen hatóanyagot lehet bevetni a szúnyogok ellen (deltamethrin).

*= A kerti partik szúnyogmentesítésének egyik lehetséges megoldása, ha légáramot keltünk. Ítt ugyan választanunk kell a ventillátorok zaja, vagy a szúnyogok kellemetlenkedése között.
De semmiképpen nem azt érjük el vele, hogy a partivendégekre fújatjuk a szúnyogokat. Illetve szeles időben nem lehet szúnyogártalmat mérni, mivel ilyenkor nem repülnek a szúnyogok.
1-1 szúnyog távolabbi megjelenése bizonyított, tehát nincs más magyarázat, mint a szél..., de a tömeges megjelenést nem lehet a szeles időre (szelek szárnyán utazó) szúnyogokra fogni.

A szúnyogok repülési távolságának ismerete a szúnyog elleni védekezési terület meghatározásánál, ismerete megmondja, hogy milyen távolságig szükséges a kezelést végrehajtani a védendő településtől. A védekezési stratégia meghatározásához azt is fontos tudni, hogy milyen nagy a szúnyog-tenyészőhely egyedszámra nézve, és hogy milyen sűrűn követik egymást az újabb generációk.

A repülési távolság határozza meg, hogy mekkora terület tekinthető összefüggő szúnyog-együttesnek.

A repülő alakok (imágó) nappal olyan rejtekhelyeken pihennek, ahol védve vannak a tűző naptól, pl. a levelek fonákán, lépcsőházakban, faodvakban.stb. pihennek. Aktivitásuk órájában indulnak életfunkcióik kielégítésére.

A szúnyogok a Kétszárnyúak rendjébe (Genus: Diptera) tartoznak. A teljes átalakulás jellemzi őket, vagyis a tojás, lárva, báb alakokat az imágó (repülő alak) alak követi. A lárva és a báb alakok másodlagosan vízhez kötöttek, ez azt jelenti, hogy a légtérből lélegeznek (kivéve: Mocsári szúnyogok /Mansonia sp. v. Taeniorchinchus/).

A telet különböző fejlődési állapotokban vészelik át. Sok szúnyogfaj (pl. az árvízi szúnyogok és az egynemzedékes fajok) pete állapotban telel, vannak imágó stádiumban telelő szúnyogok (egyes Culex fajoknál a megtermékenyített nőstények védett helyeken vészelik át a telet) és vannak fajok, melyek lárva állapotban telelnek át.

 

 

Érdekes viszont, hogy míg a többi Kétszárnyú (Ordo: Diptera) báb állapotban vészeli át a telet, addig a szúnyogok pete, lárva és imágó alakokban, nem ismeretes, hogy lennének báb állapotban telelő szúnyogok.

A hím szúnyogok elpusztulnak a hideg időjárás beköszöntével.

A szúnyogokat vértáplálékuk megtalálásában fizikai és kémiai ingerek segítik (szag, hőmérséklet, nedvesség, szén-dioxid, szín, mozgás .stb). Tehát szeretik a nappali búvóhelyük közelében, sötét ruhában, lihegve aktívan sportoló személyeket.

Szaglás szempontjából a vér, izzadtság, vizelet.stb. bomlástermékeinek van döntő jelentőssége (fenilalanin, haemoglobin, ammónia, szén-dioxid. stb.) A "0' vércsoportú embereket jobban kedvelik (Én is "0", Rh+ - vagyok...). Kísérletek folynak Angliában szúnyogriasztó hatású dezodorok kifejlesztésében.

A hőmérsékleti értéknél a 30-43 Co-os objektumok (élőlény/tárgy) az optimálisak.

Színek esetében előnyben részesítik a sötét (fekete, vörös) ruhába öltözött egyéneket, a fehér ruhába öltözött emberrel szemben ( a szúnyogok szeme a vörös színre érzéketlen, számukra az is fekete).

Jómagam, szúnyogvadászatoknál fehér zoknit szoktam felvenni, mert a szúnyogok nem válogatnak, ha nincs más élőlény a közelben, megfigyelésem szerint előszeretettel szállnak az alkarra és a lábszárra, s a fehér háttéren jól észrevehetők a szárnyas fejvadászok.

A szén-dioxid érzékelése azonnal támadásra ingerli a szúnyogokat. Léteznek szén-dioxiddal nagyon eredményesen működő szúnyog-csapdák is. Akkor célszerű a használatuk, ha nem csak egy bizonyos élőlény vérét kedvelő szúnyogokat szeretnénk begyűjteni, hanem egy objektív gyűjtési anyagot szeretnénk kapni egy terület szúnyog-együtteséről.

A látásnak kisebb szerepe van, mivel a szúnyogok szürkületben, éjjel aktívak, csak akkor van kisebb szerepe, ha már a zsákmány kellő közelségbe jut.

De mindent egybevéve a szúnyogok nem válogatnak, de a legfontosabb a szén-dioxid, és a testnedvek bomlástermékei. A DEET-tartalmú repellensek (szúnyogriasztók) segítségével a szúnyogok szaglását becsaphatjuk... láthatatlanná tehetjük magunkat előttük, de még ekor is a kilélegzett szén-dioxid gázt érzékelik.

A repülő szúnyogok legnagyobb ellensége az időjárás, de élőlények is vadászhatnak rájuk. Természetes körülmények között elpusztíthatják a szúnyogokat a paraziták (különböző penészgombák, élesztőgombák. stb.), vagy a ragadozóik. Sokféle rovarevő állat vadászhat rájuk, az ízeltlábúak közül pl. a szitakötők, skorpiólegyek.stb., a madarak nem számítanak jelentős csípőszúnyog fogyasztónak, a táplálékuk kevesebb, mint 0,5%-át képezik a csípőszúnyogok. Az aktivitási idejük se egyezik meg a csípőszúnyogok aktivitási idejével.
Az emlősök közül talán a denevérek vadásznak rájuk hatékonyan, hiszen aktivitási idejük megegyezik a csípőszúnyogokéval, de egy denevérnek jobban megéri egy termetes éjjeli lepkét elkapni, mint egy vézna szúnyogot.

Főként lárvaállapotban lehetnek más fajok táplálékai (pl. halak, gőték, ebihalak, csíborok, szitakötő-lárvák.. stb.). A kifejlett szúnyog kalóriatartalma nagyon kicsi (5 cal), sokkal inkább megéri nagyobb testű rovarokra vadászni, melyeknek a tápértéke átlagosan 30 cal. 

A szúnyogok azért olyan sikeresek, mert lárvaként és repülő rovarként is sok ellenségük elől el tudnak menekülni. Az ártéri szúnyogok azokban az életterekben fejlődnek, ahol sok más élőlény nem telepszik meg, mivel az árvíz után csak rövid ideig borítja el a tenyészőhelyeket a víz. A repülő alakok pedig akkor indulnak táplálékszerző körútra, amikor a madarak nyugovóra térnek, vagy éppen ébrednek.

Fejlődésmenetüket tekintve a szúnyogok r-stratégisták("r"=a Lotka-Volterra egyenlet belső növekedési rátája). Ezekre a fajokra jellemző, hogy a gyorsan változó körülményeket kínáló élettereket (pl. pocsolyák) hamar benépesítik. Nemzedékeik gyorsan követik egymást, számos utódot hoznak létre, és kis méretűek. A környezet változásaihoz csak kis mértékben képesek alkalmazkodni. Ezzel szemben az ellenségeik fejlődésmenet alapján K-stratégisták (kevés utód, nagy testméret, nagyobb ellenálló-képesség).

    • Egy AIDS-fertőzött ember csípésénél 1:10 000 000 -hoz az esély, hogy egyetlen HIV-vírus is található a szúnyog által felszívott vérmennyiségben .
    • A HIV-vírus szerkezete nem áll ellen a szúnyog emésztési folyamatainak.
    • A vírusnak a szaporodáshoz a szúnyog sejtjeit kéne felhasználni, márpedig a HIV-vírus rovarsejtekben nem tenyészik.

 

    Tehát az AIDS-fertőzés kockázata a szúnyogcsípés következtében, egyenlő a nullával.

Jelenleg (2021) nem ismerünk bioterrorista szúnyogokat.

Bár kétségtelen, ha valamikor a szúnyogok injektióstű-szerű fegyverét felhasználják a gyógyítás területén, hogy pl. malária-ellenes gyógyszert juttassanak el valahová, a hadsereg lesz az első, amelyik új lehetőséget fog látni a még nem létező módszerben.

 

 

Igen, a hímek szájszerve a bőr átfúrására alkalmatlan, csak növényi nedvekkel táplálkoznak. A nőstény szúnyogok is szívesen táplálkoznak virágokkal, gyümölcsökkel, de a peterakáshoz szükségük van vértáplálékra. Valószínűleg a vér fehérjetartalmát használják fel a peték érleléséhez.

 

Léteznek olyan fajok is, melyek nőstényei vérszívás nélkül is raknak petét /autogén fajok/ (Culex pipiens molestus, Theobaldia subochrea, Aedes aegypti.), de a vérszívás nélkül lerakott peték száma jóval kevesebb, mint a vért szívott egyedeké.

A hím szúnyogok növények nedveivel táplálkoznak, szájszervük alkalmatlan a bőr átfúrására.

A nőstény szúnyogok is szívesen táplálkoznak virágokkal, gyümölcsökkel, de a peterakáshoz szükségük van vértáplálékra.

 

 

 

A legtöbb faj nőstényeinek szüksége van a szaporodáshoz vértáplálékra, a vér fehérjetartalmát használják fel petéik érleléséhez. Vannak olyan fajok is, amelyek nőstényei vérszívás nélkül is raknak petét /autogén fajok/ (Culex pipiens molestus, Theobaldia subochrea, Aedes aegypti.), de a vérszívás nélkül lerakott peték száma jóval kevesebb, mint a vért szívott egyedeké.

 A Dalos szúnyogokra (Culex genus) jellemző továbbá, hogy kifejlett alakban, imágóként vészelik át a telet a vért szívott és megtermékenyített nőstények. S tavasszal, a jobb idő beköszöntével egyszerűen csak előjönnek és lerakják petéiket a tenyészőhelyük vízfelszínére.

A "lószúnyog" kifejezés alatt a Lószúnyogok Családjába (Diptera, Tipulidae)tartozó fajokat értjük. Ezek a fajok általában növényi nedvekkel táplálkoznak, mind a hímek, mind a nőstények. Testi bélyegeik miatt hasonlítják őket a laikusok a szúnyogokhoz, és nagy riadalmat keltenek ezek a jámbor állatok a megjelenésükkel, bár a téveszmék miatt sokan rajtuk állnak bosszút a vélt sérelmeikért.

 

Tehát se az embereknek, se a lovaknak nem kell tartaniuk ezektől a nagy testű rovaroktól. Sokan tévesen a szúnyogok hímjeinek (vagy Királyszúnyognak) nevezik őket.

A csípés-aktivitásukat vesztett, és megtermékenyített Culex szúnyogokat láthatjuk télen, lépcsőházakban, pincékben, garázsokban, faodvakban, barlangokban. stb.

A szúnyogok különböző fajai eltérőképpen vészelik át a telet. Egyedfejlődésük a teljes átalakulás (Diptera /kétszárnyúak rendje/ tulajdonság), vagyis a pete, lárva, báb alakokat követi az imágó (repülő) alak. A kétszárnyúak rendjébe tartozó élőlények általában báb alakban telelnek, de a szúnyogoknál előfordul pete, lárva és imágó állapotban telelők. Báb állapotban telelő szúnyogot még nem írtak le.

A házi szúnyogoknál (Genus: Culex ) a megtermékenyített nőstények repülő alakban (imágó) vészelik át a telet rejtekhelyeiken (pince, lépcsőház, vízóra akna, faodvak, barlangok.stb.), s a hideg elmúltával előbújnak és az optimális időjárási körülmények esetén lerakják a vízfelszínen úszó petetutajaikat, tehát ezek az egyedek akár 6-7 hónapig is élhetnek.

Párzás előtt a szúnyoglányok figyelmét nem annyira a vérszívás ingerli, de más a helyzet a párzás után. Elsősorban a levegő szén-dioxid tartalma, és a hőmérsékleti értékek együttes hatása ingerli a szúnyogokat.

A szúnyogokat vértáplálékuk megtalálásában fizikai és kémiai ingerek segítik (szag, hőmérséklet, nedvesség, szén-dioxid, szín, mozgás .stb). Tehát szeretik a nappali búvóhelyük közelében, sötét ruhában, lihegve aktívan sportoló személyeket.

Szaglás szempontjából a vér, izzadtság, vizelet.stb. bomlástermékeinek van döntő jelentősége (fenilalanin, haemoglobin, ammónia, szén-dioxid. stb.), a magas koleszterinszintnek is lehet vonzó hatása.

A hőmérsékleti értéknél a 30-43 Celsius fokos hőmérsékletű objektumok (élőlény/tárgy) az optimálisak.

Színek esetében előnyben részesítik a sötét (fekete, vörös) ruhába öltözött egyéneket, a fehér ruhába öltözött emberrel szemben ( a szúnyogok szeme a vörös színre érzéketlen, azt is feketének érzékelik).

De mindent egybevéve a szúnyogok nem válogatnak, de a legfontosabb a szén-dioxid, és a testnedvek bomlástermékei. A DEET-tartalmú repellensek (szúnyogriasztók) segítségével a szúnyogok szaglását becsaphatjuk... láthatatlanná tehetjük magunkat előttük, de még ekkor is a kilélegzett szén-dioxid gázt érzékelik.

A szúnyogok hallása fejlett, de különösen a hímeké. A hímeket az különbözteti meg a nőstényektől, hogy csápjukon a sörték hosszabbak, akár szabad szemmel is megkülönböztethetőek.

A hímek tollas csápjának második ízén kialakult nagyszámú érzéksejt (Johnston-féle szerv) képes a hanghullámokat felfogni. A hallószerveknek az ivarok egymásra találásában van nagy jelentősége. A nőstény által keltett másodpercenkénti rezgéshullám a hímekben párzási reflexeket vált ki. A kibocsátott hang frekvenciája jellemző az adott szúnyogfajra. A Culex fajoknál kb. 300/sec., az Aedes fajoknál kb. 600/sec.

A szúnyogok fejének legnagyobb részét a két összetett szem foglalja el, melyek több száz kisebb szemecskéből állnak, és alul, felül összeérnek. Színek szempontjából előnyben részesítik a sötét színeket (fekete, vörös) /a szúnyogok szeme a vörös színre érzéketlen, azt is feketének érzékelik/, s riasztóan hat rájuk pl. a világos kékeslila. Sokan a házukat festik világos lilára, mert így a szúnyogok nem választják pihenőhelynek a ház falát.

A szúnyog, mint valamennyi Kétszárnyú (Diptera), a teljes átalakulás folyamata (pete, lárva, báb, imágó) során /metamorfózis/ fejlődik repülő alakká. Csak lárvaállapotban nőnek, négy lárvaállapotú fejlődés figyelhető meg.

Valamennyi szúnyoglárva, és báb vízben fejlődik, de csak másodlagosan alakult ki a vízi életmód, vagyis a levegőt a felszínről szerzik (kivéve: Mansonia richiardii-Mocsári szúnyog).

A szúnyogok a petéket vagy fűszálakhoz, talajhoz rögzítik; vagy a vízfelszínre rakják le (egyesével, vagy petetutaj formájában). A víz különböző tulajdonságainak a változása is fontos a szúnyogpeték felpattanásában. Ez lehet csak a hőmérséklet (vízfelszínre rakott peték), vagy plusz egyéb külső ingerek, pl. vízben oldott oxigéntartalom csökkenése, víz áramlásának megszűnése, egyéb szükséges kémiai anyagok (?) megjelenése a vízben. stb.

 

Az ártérre petéző fajok tenyészőhelye területileg előre megjósolható, de a vízfelszínre petéző fajok magánterületek nagyon változatos helyeire petézhetnek le, s ezzel nagyon megnehezítik az ellenük való védekezés lehetőségeit (pl. esővizes hordók, csatornák, időszakos pocsolyák, eldobott autógumik, virágcserepekben-, temetők kővázáiban-, klímaberendezésekben-, ereszcsatornákban-, kanálisokban... megálló víz. stb.)

 

Aedes albopictus - Ázsiai tigrisszúnyog

Aedes albopictus - Ázsiai tigrisszúnyogA hőmérséklet emelkedése valószínűleg újabb fajok megjelenése számára teremt kedvező feltételeket hazánkban (míg lesznek fajok, amelyek eltűnnek).
A helyi ökológiai tényezők hatására változatos szúnyog együttes kialakulása jellemző a hegyvidékek, alföldek, rétek, erdők, árterek. stb. térségeire. A felmelegedés az ökológiai tényezőket fogja megváltoztatni, ez a változás megváltoztatja a szúnyog-együttesek összetételét is.

Sajnos várható az is, hogy az újabb fajokkal együtt eddig ezen a vidéken ismeretlen, szúnyogok által terjesztett betegségek is meg fognak jelenni, például az egyszer már (a DDT-vel) sikeresen kiűzött malária.

Az észak felé vonuló invazív fajok közül meg lehet említeni az Ázsiai tigrisszúnyogot (Aedes albopictus), Ázsiai bozótszúnyogot (Aedes japonicus) és a Koreai szúnyogot (Aedes koreicus). Ezekre jellemző, hogy nappal is aktívan támadják az embert. Családomnak többször is kellemetlenkedett olaszországi nyaralásunkon, szerencsére a minket megcsípő egyedek nem hordozták veszélyes betegségek kórokozóit.

Szeged környékén még nem jelent meg egyik sem, pedig a szúnyogszezon elejétől rendszeres és gyakori mintavétellel vizsgálat zajlik a szegedi szúnyog-együttes faji összetételére vonatkozóan. Egyszerű trükkökkel lehet védekezni az invazív fajok megtelepedése ellen is.

Vérszívásnál először a szúnyoglány hőérzékelő érzékszerveivel kitapogatja a bőr alatt futó ereket, megkeresi az optimális pontot, ahol beszúrja a szívókáját, miközben a szívóka külső hüvelyét képző alsó ajkak visszahajolnak. Ezt követően nyálmirigyének váladékát a sebbe fecskendezi.

A szúnyogok nyála véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagokat tartalmaz. A rovarokra jellemző a külső emésztés folyamata, tehát táplálkozáskor a nyálát a táplálékra juttatja, ami elsősorban a szénhidrátokat kezdi el bontani kisebb alegységekre. Ezt nevezzük külső emésztésnek, majd az így előemésztett táplálék jut a tápcsatornába. Feltehető, hogy a szúnyogok azon tulajdonsága, hogy vérszíváskor nyálat juttat a szúrás helyére, is innen eredeztethető. A szúnyog szívókájában két csatorna található, tehát a nyál zavartalanul áramolhat a seb felszínére, mialatt a másik csatornán a vér áramlik a szúnyog testébe.

A maláriaszúnyogok (Genus: Anopheles) nyála fájdalomcsillapító anyagot is tartalmaz*, ezért tudja a főként éjszakai életmódot folytató maláriaszúnyog észrevétlen megszúrni (esetleg megfertőzni) áldozatait.

A nyálban lévő anyagok (antikoagulánsok) azért jutnak még a vérszívás megkezdése előtt a sebbe, hogy vérszívás közben a vér zavartalanul áramoljon a vékony szívókán keresztül, és a felszívott vér a szúnyog gyomrában se alvadjon meg.

A nyál hatására a csípés helye megpirosodik, megduzzad. Immunrendszerünk felismeri a szervezetünkbe jutott idegen fehérjéket, melyek hatására hisztamin szabadul fel, ami kitágítja a vérereket, hogy a fehérvérsejtek az idegen fehérjéket könnyebben és gyorsabban el tudják távolítani.

A szúnyogcsípést követő duzzanat normális körülmények között néhány nap alatt elmúlik. A viszketést követő vakarózás viszont felsebzi a bőrt és ennek hatására elgennyedő fertőzés keletkezhet.

A púposszúnyogok (vérszívó muslicák - rokon faj) csípését nagy piros hólyagszerű duzzanat kíséri, ami miatt sokan azt feltételezik, hogy a "szúnyogirtást túlélő szúnyogok" által a csípés nyomán az emberi szervezetbe jutó vegyszer okozhatja a duzzanatot. /De(!), ha egy szúnyog találkozik a "szúnyog-irtásnál" alkalmazott érintő-idegméreggel, akkor az nagy valószínűséggel elpusztul. Igazán felesleges a szúnyogot okolni, hogy az ő közvetítésével jutunk érintkezésbe a vegyszerrel, mikor azt közvetlenül egyenesen ránk szórják. De megnyugtatásul leírom, hogy a jelenleg alkalmazott "idegmérgek" emlős toxicitása rendkívül alacsony. De vannak további mellékhatások!

*= a Dipterákra jellemző a külső emésztés folyamata. Vagyis a táplálékukra juttatják a nyálukat, amely szénhidrát-bontó enzimeket (amilázokat) tartalmaz. Ez segítségével a szénhidrátok a szervezeten kívül megkezdik a hidrolízisüket (kémiai lebomlásukat). A dipterák az így előemésztett táplálékot felszívják, és a szervezetükben játszódnak le a további lebontási folyamatok. A szívókában két párhuzamosan futó csatorna található, melyekben ellentétes irányban és egyidőben áramlik a vér (befelé) és a nyál (kifelé).

A kisgyermekeknél a szúnyognyállal a sebbe fecskendezett idegen fehérjék sokkal nagyobb traumát okoznak, mivel a kisgyermekek szervezete éppen csak ismerkedik az idegen fehérjék legyőzésének folyamatával. A felnőtteknél normális körülmények között néhány nap alatt megszűnő piros duzzanat jóval tovább tarthat, mivel a szervezet számára ismeretlen fehérjéket tartalmaz.

Természetesen egy kisgyermeknek sokat kell a szabad levegőn tartózkodni. Én nem támogatom a különböző riasztószereknek a használatát se. Jó megoldás például a szúnyoghálóval letakart babakocsi, vagy a nem közvetlen a kisgyerekre irányított halk ventilátor (a szúnyogok nem szeretik a légáramot).

Este, ha volt a gyerekszobában nálunk csípőszúnyog, akkor elektromos párologtatóval szüntettük meg őket, majd egy-két óráig hagytuk, hogy eltávozzon a párologtató illata. Utána óvatosan szellőztettük a sötét szobát, persze nálunk valamennyi nyílászárón van szúnyogháló is. (No nemcsak azért, hogy a szúnyogok ne jöjjenek be, hanem hogy a vizsgált, és véletlen szétrepült szúnyogok ne repüljenek ki.)