Kémiai rovarirtás

KÉMIAI ROVARIRTÁS

Legismertebb és Magyarországon jelenleg a leggyakrabban alkalmazott módszer. A kifejlett, repülő szúnyogokat (imágókat) pusztítják el nem-szelektív kémiai úton előállított neurotoxinokkal, melyek az idegrendszert károsítják.

Nem igényel nagy szakértelmet, ami többnyire a szúnyogegyüttes egyedszámának meghatározásából, és a rövidtávú alakulásából áll. 
Regionális megvalósítása eredményesebb lenne, de szerencsére ezt sehol nem gyakorolják Magyarországon, mert ez a teljes terület vegyszeres permetezését (rovarirtását) jelentené. Ehelyett csak foltokat kezelnek az általános rovar-idegméreg vegyszerekkel, ami többnyire csak a lakott települések területét jelenti, és nem a csípőszúnyogok általános élőhelyeit.

Előny:
- Azonnali megoldást kínál az aktuális szúnyogártalomra (de sokszor ez se valósul meg).

Hátrány:
- Nem-szelektív módszer, mivel neurotoxin (idegméreg), valamennyi élőlényre hatással van
- 80%-os hatékonyságtól elfogadható a kezelés, azaz nem jelent biztos megoldást
- Kockázatos vegyszereket (neurotranszmittereket) juttatnak a környezetbe az alkalmazás során
- A kezelésnek nincs hatástartama, azaz ha a rovarral a készítmény találkozik, arra hatással van (többnyire halálos), a kezelés után egy órával megjelenő egyedekre már nincs hatással (ez tulajdonképpen az előnye is)
- A kezelések eredménye függ az időjárási tényezőktől (napszak, csapadék, szél...) továbbá a légi kijuttatás esetén a repülési feltételektől
- A szúnyogártalom jellemzőitől függően többszöri beavatkozás szükséges, és az eredmény nem előrejelezhető
- A rovarok ellenállóképessége néhány év alatt kialakulhat, azaz változtatni szükséges a szúnyoggyérítésre használt hatóanyagokat. Jelenleg kizárólag egyetlen hatóanyag alkalmazható az EU-ban, a deltametrin (deltamethrin). A deltametrin hatóanyagot 1981 óta alkalmazzák, azaz 2021-ben 40 éve!
Ez nagyon megnöveli a rezisztencia (ellenállóképesség) kialakulásának a veszélyét, azonban ezt senki nem vizsgálja...