......

Írások

Az írásként leírt eredmények/tények  nem módszertani leírások, tehát ezekből még ismerhető meg az egyes módszerek alkalmazásának ismeretei.

A félreértések elkerülése végett..., a No Mosquito Kft. nem végez szúnyoggyérítést, szakértéssel foglalkozunk. De kutatási tevékenységünk folyamán több olyan lehetséges módszert dolgoztunk ki (vagy ismerünk), ami az eredményes védekezés feltétele. A kifejlett szúnyogártalmat nem csökkentjük, hanem segítünk, hogy eredményesem megelőzhessük.
Ugyanígy az újonnan megjlenő szúnyogfajoknak nem a megjelenését detektáljuk (visszük térképre), hanem tippeket adunk, hogy mit lehet tenni ellenük.

A szúnyogszezon folyamán e rovarok megjelenése rendkívül gyors, nagy tömegű, és időszakos, amit a természetes ellenségeik (pl. denevérek) nem képesek szabályozni*. Ezért van szükség a mesterséges beavatkozásra ellenük. (A madarak /fecskék/ nem lehetnek jelentős pusztítói a szúnyogoknak, hiszen a madarak inkább nappal, a szúnyogok inkább szürkületkor, vagy éjszaka repülnek. De kétségtelen, hogy van időszak (1-2 óra), amikor az aktivitási idejük fedi egymást, tehát pl. a fecskék rovartáplálékának 0,1 %-a csípőszúnyog. /Bövebben/)
A
kémiai szúnyoggyérítés roppant kockázatos (főleg a fiókanevelési időszakban), mivel valamennyi rovarra ártalmas (és a később felismerhető ökotoxikológiai mellékhatásaik révén pedig minden egyéb élőlényre hatással van), míg a biológiai védekezés adott koncentrációban alkalmazva csak a csípőszúnyogokra (és púposszúnyogokra) ártalmas.
Sok helyütt alkalmazzák a biológiai védekezést, minden látszólagos eredmény nélkül, s a tudatos alkalmazás finomítása nélkül inkább rámondják, hogy nem jó, nem gazdaságos, nem lehet Magyarországon alkalmazni... Másik nagy hátránya a biológiai módszernek, hogy sokszor légi járműveket használnak a kijuttatásra, erre pedig érvényesek a légi kijuttatás kötelmei, továbbá a légi járművek elől a legtöbb szúnyogos tenyészővíz takarva van.

Magyarországon belüli és kívüli megfigyeléseink és a tudományos ismereteink alapján kidolgoztunk egy valóban hatékony védekezési módszert (környezettudatos szúnyogmentesítés), mely magába foglal minden olyan tevékenységet, amely megkeseríti a szúnyogok életét, pontosabban a módszer lényege, hogy még a szúnyogártalom megjelenése előtt valóban elpusztulnak a szúnyoglárvák. Ennek megvalósításához azonban több ember munkájának összehangolt tevékenységére van szükség, de végeredményként mégis ez a védekezési mód bizonyult a leginkább költségtakarékos eljárásnak.
Elsősorban a hatékonyságra, továbbá a környezet-, és természetvédelmi szempontokra alapoztunk, de az eredmények azt mutatták, hogy a szakértelemmel végzett
környezettudatos védekezés költségtakarékosabb is az egyéb módszerektől.

Ne feledjük, a Környezettudatos szúnyoggérítés ugyan jóval költséghatékonyabb, mint a kémiai rovarirtás, de nem mellette, hanem helyette.

*=Életfolyamataik szempontjából a szúnyogok "r-stratégiás" állatok (jellemzői: kis testméret, évenkénti több generáció, gyors fejlődésmenet, nem alkalmazkodnak a környezet eltartóképességéhez, nagy számú utódot hoznak létre, rövid életűek), azaz megjelenésükkel gyorsan benépesítik a rendelkezésükre álló életteret, majd katasztrofális a pusztulásuk mértéke is.
Ellenben az ellenségeik életciklusa eltérő, "K-stratégisták" (jellemzői: nagy testméret, kevés utódot hoznak a világra, fejlődésük hosszú, számuk függ a terület eltartóképességétől), tehát a csípőszúnyogok ellenségei nem csak az időszakosan (árvizek után) megjelenő szúnyogokra vannak utalva.

 

Sokan alig várják már, hogy érezzék a levegőben a szúnyogos irtószer szagát, még a méheket is bezárják, de mi is történik valójában, ha a kijuttatott szúnyogirtó szer ártalmatlan a környezetre és az OTH is engedélyezte.

A környezetnek van egy élettelen része, a kőzetek, föld stb. erre valóban ártalmatlan. És az élőlényekre vajon mi vár?

A szúnyogok ellen bevetett vegyszer hatásmechanizmusa szerint kontakt hatású neurotoxin, amely az ingerületvezetésben okoz zavart (bővebben: hatásmechanizmusok).

Úgy történik a taglózó hatás, hogy a rovar testfelületén található légzőnyílásokon át jut be a neurotoxin a rovarok szervezetébe, vagyis ha csak hozzáér a rovar testéhez, az azonnal befejezi röptét, és elpusztul. Ezen kívül a vízi élőlényekre extrém módon ártalmas, az egyéb mellékhatásairól pedig majd csak később szerzünk tudomást, miután majd megjelennek. Eddig valamennyi szúnyogok ellen kitalált kémiai vegyszer előbb-utóbb károsnak bizonyult, s megtiltották a használatát. Legutóbb 2006-ban vonták be a dichlorvos hatóanyagú rovarölő szerek engedélyét, amelyek közül a szúnyogok ellen használt Unitox kereskedelmi nevűt évtizedekig permetezték az egész országban. Utóbb kiderült, hogy emlősökre rákkeltő hatással bírt, amelyet természetesen nem vertek nagy dobra. (A teljesség kedvéért 2008-ban is vontak ki a forgalomból szúnyogellenes vegyszert.)

Vagyis kémiai szúnyogirtás és kémiai szúnyoggyérítés nem helyes kifejezés, sokkal találóbb a kémiai rovarirtás és kémiai rovargyérítés. Jó példa erre a japán haderő ellen Hirosimára ledobott atombomba, amikor a japán haderőn kívül, civilek, gyerekek, idősek, madarak, rovarok, növények is elpusztultak.

Ne csodálkozzunk, ha a kémiai beavatkozások hatására eltűnnek városainkból a madarak és denevérek is, hiszen ha válogatás nélkül az összes rovart elpusztítjuk, akkor ezen élőlények éléskamráját számoljuk fel.

Mindenki döntse el, hogy ránk, emberekre vajon milyen hatással vannak a rovarölő vegyszerek.

 

A legtöbb szúnyogirtásról szóló hír utolsó mondata, hogy a kiszórt vegyszer nem káros a környezetre, csak a szúnyogokat pusztítja el, de a méhekre is veszélyes lehet. Hogy is van ez valójában?

Egy szúnyog és egy méhecske testtömege között rengeteg egyéb testméretű élőlény található, a kisebbekről nem is beszélve. A szúnyogirtáshoz felhasznált vegyszer érintő idegméreg (tudományosabban neurotoxin). Hatásmechanizmusról bővebben.

Tudtad?

-          Eddig valamennyi kezdetben biztonságosnak gondolt szúnyogirtó szert betiltottak később beigazolódó káros mellékhatásaik miatt (a legutóbb betiltott Unitox rákkeltőnek bizonyult).

-          A jelenleg engedélyezett deltamethrint a kevésbé kockázatos kategóriába sorolták, de a tudományos vizsgálatok alapján melléhatásait számos kérdőjel övezi: endokrin diszruptor-e, milyen szerepe van a gyerekeknél kialakuló figyelemzavaros hiperaktivitás kialakulásában stb.

-          A deltamethrin vízi élőlényekre (algák, gerinctelenek, halak…) extrém módon toxikus.

-          A madarak egyszerűen éheznek, hiszen a táplálékukként szolgáló rovarok elpusztulnak a szúnyogirtás során.

-           A szúnyogirtást akkor nevezhetjük szúnyogirtásnak, ha lényegesen több szúnyog pusztul el az alkalmazáskor, mint más élőlény. A legcélszerűbb lenne tehát akkor elvégezni, amikor a szúnyogok aktívak. A szúnyogok többnyire a naplemente után 20 perccel jelennek meg, a légi-járművel viszont a naplementekor le kell szállni (repülés előírása). A kémiai vegyszerbe belekeverték tehát a PBO elnevezésű hatásfokozót, mely növeli gyilkos permet hatástartamát, a lebomlás gátlásával. Tehát jöhet a naplemente előtti kipermetezés, a lebegő vegyszer lassan ülepedik (kb.25 perc), ezalatt több ideje marad elvégezni a piszkos munkát.

-          A vízi szervezetek (algák, gerinctelenek, halak…) védelme miatt, a szúnyogirtás során az élővizektől 5 méteres védőtávolság betartása szükséges. No persze a szúnyogok ott szeretnek a leggyakrabban tanyázni. De mit is jelent ez?

2m/s –os szélsebességnél még lehet szúnyogirtani. A vegyszerpaplan földet érése kb. 25 perc, azaz 1500 másodperc. Tehát a kiszórt gyilkos permet 3000 métert is meg tud tenni. Ha a vízparttól mért néhány méteres védőtávolságot betartjuk, akkor csak a parttól "3000 m - védőtávolság" méternyire élő vízi szervezeteknek kell félniük.

A kémiai szúnyogirtás (rovarirtás) során az elpusztítandó szúnyogokkal együtt a velük egy légtérben élő összes élőlényt, köztük önmagunkat is lepermetezzük. Vajon megéri?

- „Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad, mit medve ellen vinni hősiség, Bolond” – (Madách)   

„Aki a járt utat a járatlanért el nem hagyja, az a fejlődést megakadályozza. Az úttörők egy csapást hagynak maguk mögött, és ez az ösvény a követők nyomán kitaposott úttá válik.” - NO MOSQUITO Kft.

A szúnyoglárvák ellen történő mikrobiológiai védekezés során, a szúnyoglárvák tenyészővizébe juttatunk egy baktérium (Bacillus thuriniensis ssp. israelensis, Bti) spórává alakulása során képződött fehérjét, amelyet a vízben élő szervezetek elfogyasztanak. A fehérjéből csak a csípő- és púposszúnyog lárvák lúgos emésztése során szétesik, és keletkezik a mérgező termék*/δ-endotoxin/, amely szelektíven a csípő- és púposszúnyog lárvákat pusztítja el a megfelelő koncentrációban. (*=tehát nem a baktérium, és nem is a spóra szükséges, csak ez a fehérje)

A kémiai szerekkel ellentétben, a biológiai hatóanyag rendkívüli szelektív. A Bti-toxin csak sokszoros túladagolásban (legérzékenyebb hasznos fajok az árvaszúnyogok, esetükben kilencszeres túladagolás* ártalmas) veszélyezteti az azonos családba tartozó élőlények lárváit (I. táblázat) és egyáltalán nem ártalmas az egyéb vízi szervezetekre még több százszoros túladagolásban sem (II. táblázat) 1, 2.  
*=Újabb publikáció szerint már az ötszörös túladagolás is veszélyezteti az árvaszúnyogokat. (Bár terepen az ötszörös kezelés veszélye nem fenyeget.)

I. Táblázat: (Termék: Vectobac TP)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

forrás: Becker, N., Petric, D., Boase, C., Lane, J., Zgomba, M., Dahl, C., Kaiser, A., (2010): Mosquitoes and their control - Springer New York, 370-371.

II. Táblázat: (Termék: Vectobac TP)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

forrás: Becker, N., Petric, D., Boase, C., Lane, J., Zgomba, M., Dahl, C., Kaiser, A., (2010): Mosquitoes and their control - Springer New York, 370-371.

 A kémiai védekezésre használt szerek az ingerületterjedést befolyásolják (neurotoxin). Az általános rovarölő tulajdonságukon kívül, ami már önmagában is kerülendő, jelentős kockázatot jelenthetnek a környezetre. Gondoljunk csak a kiváló szúnyogpusztító hatással rendelkező DDT-re (melyet az egyéb mellékhatásait felismerve tiltottak be 1968-ban), vagy a 2006-ban betiltott (UNITOX) szúnyog irtószer feltételezett rákkeltő mellékhatására, vagy a jelenleg használatos deltametrin hatóanyagú szerek, vízi élőlényekre extrém módon toxikus hatásaira (balatoni halpusztulás feltételezett kiváltó okai).3,4 A deltametrin hatóanyag engedélyezése óta (kb. 45 éve!) valamennyi szúnyoggyérírésre használt más hatóanyagú rovarirtószer használati engedélyét visszavonták. Kérdéses, hogy az egyetlen hatóanyag gyakori használata során mikor válnak a szúnyogok ellenállóvá (rezisztenssé), vagyis mikor szokják meg a szúnyogok a hatóanyagot, amely által hatástalanná válik az ellenük alkalmazott kémiai rovarirtószer.

A kivitelezés szempontjából fontos, hogy a biológiai kezelés esetében a permetezés előtt nem szükséges a méhészek kiértesítése, a légi-kémiai kezeléssel ellentétben, mivel a mikrobiológiai készítmény több százszorosan túladagolva sem ártalmas a méhekre, másrészt a helyesen végzett kezelésnél csak a szúnyoglárvák tenyészővizeinek a felületére jut a készítmény, és nem a virágos réteket (virágzó fákat), ahol a gyűjtögető méhek többnyire találhatók.

 A biológiai készítmény csak a táplálkozó szúnyoglárvákra hat, ezért többnyire az 1-, 2-, 3-as és a korai 4-stádiumú lárvákat pusztítja el. Az idősebb 4-stádiumú lárvák már kevésbé táplálkoznak, és a méreganyag érzékelésének hatására inkább bebábozódnak (saját labor- és terepi kísérletek tapasztalatai). A szúnyog-peték, -bábok és a repülő szúnyogok ellen a mikrobiológiai készítmény hatástalan. (I. Ábra)

I. Ábra: Csípőszúnyogok fejlődési ciklusa és Bti-vel szembeni érzékenysége.

Célszerű az első generáció ellen az optimális időben védekezni (természetesen a többi ellen is, Szegeden az egyik szúnyogforrásnál például évi 18-22 alkalommal szükséges kezelni az eredményes védekezés érdekében),ugyanis a kedvező ökológiai feltételek megjelenésekor, egyszerre indul meg a szúnyoglárvák egyedfejlődése5. A szezon folyamán később már nincsenek egyszerre azonos érzékenységű lárvák, körülményesebb eredményesen védekezni. A legrosszabb a helyzet, ha már repülő alakok (imágók) is megjelennek, hiszen ekkor már szinte kiszámíthatatlan, a szúnyogok mikor rakják le petéiket. Tehát a védekezés eredményesebb, ha az első generáció ellen védekezünk, amikor még nincsenek repülő alakok se, de a legtöbb embernek ilyenkor eszébe se jutnak a szúnyogok. Ha pedig megjelennek, akkor már eredménytelen a biológiai védekezés. Érdemes tudni, hogy a folyók árhullámait nagyjából egyszer (esetleg kétszer) szükséges kezelni, az árvízi szúnyoglárvák nagyjából egyszerre kelnek ki, utána már nem találhatók szúnyoglárvák a még hosszú ideig elárasztott hullámtéren.

    Kora tavasszal előfordulhat, hogy ugyanabban a víztérben fejlődnek a kora tavaszi erdei szúnyogok lárvái, és pár héttel később az árvízi szúnyogfajok lárvái.

     A vízfelszínre petéző szúnyogfajok viszont megfelelő ökológiai paraméterek együttállása esetén akármikor kifejlődhetnek. Érdemes tehát a magánterületeken található vízfelületek (pl. esővizes hordók, medencék, gumiabroncsokban megálló víz… stb.) folyamatos megfigyelése. Az eredményes szúnyogmentességhez fontos a tulajdonosok együttműködése.

 A biológiai védekezés esetén jóval kisebb területet kell kezelni, mint a kémiai védekezés esetén, amely során a városok egész légterét permetezik az emberekkel együtt5.

Sokat emlegetett példa a Rajna-mentén található 320 km-es terület (KABS- Kommunale Aktionsgemein-schaft zur Bekämpfung der Stechmücken-plage), ahol a biológiai módszer bevezetése előtt helyenként 500 csípés/perc (=30 000 csípés/óra!) volt a szúnyogártalom mértéke.  Ez a terület az évek során 320 km-re növekedett, ma már egész Németországban csaknem kizárólag biológiai módszerrel védekeznek. Ehhez azonban a szomszédos települések közötti, a településeken belül a lakosság, valamint a magánterületek tulajdonosainak az összefogása is szükséges.
Hazai példa az egyre több településen bevezetett Környezettudatos Szúnyogmentesítés. (>>>Bővebben<<<)
 

eredményes védekezés*=egyre kevesebb a kémiai védekezés szükséges a No Mosquito Kft. által kontrollált területeken, A tenyészőhely térképezést követően a költségek is kb. a tizedére csökkentek. (>>>Bővebben<<<)


A földi-Biológiai (Bti) lárvagyérítés előnyei:

         Gyorsan, azonnal bevethető, a lárvafejlődés ütemének megfelelően

         Célzott kijuttatás, minimális az elsodródási (applikációs) veszteség

         Cserjékkel, fákkal benőtt területeken, közvetlenül a tenyésző vizekbe juttatható

         Időjárási körülmények (szél) kevésbé befolyásolják

         Napszaktól (nagyjából) független

         98-99% feletti hatékonyság is elérhető 7

Mostanában egyre sűrűbben jelenik meg a médiában, hogy „drónokkal térképezik fel a szúnyogos tenyészőhelyeket”. Tudni kell azonban, hogy repülő tárgyakkal nem lehet ezt a tevékenységet elvégezni. Mert:

§  A szúnyoglárvák a vízfelszín alatt élnek, a felszínen légcsövükkel lélegző szúnyoglárvák nagyon éles emberi szemmel kb. 1 méter magasról érzékelhetőek.  

§  Az árhullámokat követően a hullámtéren megjelenő vízfelületeknek csak csekély része válik szúnyogos tenyészőhellyé, tehát a levegőből látható víztér nem feltétlenül tenyészőhely is.

§  A tenyészővizek a hullámtereken legtöbbször lombkoronával fedettek, amely alatt egy repülő tárgy nem tud közlekedni. Egy területen a szúnyogártalom érzékelhető csökkenéséhez a terület szúnyogártalmáért felelős tenyészőhelyek minimum 95-97 %-át szükséges megtalálni és kezelni biológiai módszerrel.

 Irodalom:

1 Becker, N., Petric, D., Boase, C., Lane, J., Zgomba, M., Dahl, C., Kaiser, A., (2010): Mosquitoes and their control - Springer New York, 1-498.

2 Becker, N., Magin, H., (1986): 10 Jahre Kommunale Aktionsgemeinschaft zur Bekämpfung der Schnakenplage e. V. Biologische Steckmückenbekämpfung - ein Modell am Oberrhein. - Verlag Amelung und Hollatz,Heidelberg, 1-89.

3 Darvas, B., Székács, A., (2006): Mezőgazdasági ökotoxikológia - L'Harmattan kiadó, Budapest

4 Erdős, Gy., Szlobodnyik, J., Zöldi, V., (2010): Tájékoztató az engedélyezett irtószerekről és az egészségügyi kártevők elleni védekezés szakmai irányelveiről - Budapest,

5 Szepesszentgyörgyi, Á., Gajda, Z., (2009): A szúnyogártalom ellen szervezett védekezéssel alkalmazható hatóanyagok hatásmechanizmusainak összehasonlítása. – Csípőszúnyogok gyérítésének gyakorlata Magyarországon – Pannon füzetek 3., Keszthely

6 Hirsch, H., Becker. N., (2009): Cost-benefit analysis of mosquito control operations based on microbial control agents in the upper Rhine valley (Germany) - European Mosquito Bulletin 27 (2009), 47-55.

7 http://www.emca-online.eu/

 

Gajda Zita & Szepesszentgyörgyi Ádám

A cikk letöltése pdf formátumban: A mikrobiológiai lárvagyérítés jellemzői

 

Szepesszentgyörgyi Ádám1 & Gajda Zita1

 1 NO MOSQUITO Kft. e-mail: szunyogok@gmail.com; web: http://www.szunyogok.hu

Ádám: "Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad, mit medve ellen vinni hősiség, Bolond."
                                                   (Madách Imre: Az Ember tragédiája)

ABSTRACT

The comparison of effect mechanisms of the agents being applicable in organized control against the mosquito harm. - The natural enemies of the mosquitoes cannot quickly and efficiently regulate the occurrence of the numerous problems caused by mosquitoes. Such regulation is best achieved by physical, chemical or biological methods. The treatment may be applied in the late stage, after the development of the flying imago or in the early stage, against the mosquito larvae (preventive method).

The neurotoxins are used against the imagos intervene in the process of stimulus spread, but they may be dangerous to other organisms besides the insects, because of their ecotoxicological side-effects. To destroy flying mosquitos, it is necessary to apply the active ingredient into the airspace in the form of a spray. The preparations with synthetic hormonal activity applied against the mosquito larvae have to put into the breeding-water. These agents may be toxic to other organisms developing with metamorphosis. Microbiological preparations are the most selective. When applied in the prescribed concentration, they are toxic merely against the larvae of the Culicidae and Simuliidae, in consequence of their complex mechanism of action. They can be produced only in a natural way, with the collaboration of micro-organisms.

1. BEVEZETÉS

Az ember szemszögéből nézve léteznek "hasznos" és "nem hasznos" (betegségterjesztés esetén "káros") állatok. Utóbbiak közé tartoznak a csípőszúnyogok (Diptera, Culicidae) is. A nőstény szúnyogok fajfenntartásuk céljából gyakran táplálkoznak emberi vérrel is, miközben nyálukat a szúrt sebbe pumpálva allergiás reakciót, fertőzéseket válthatnak ki.

A szúnyogokat nagy belső növekedési ráta jellemzi (populációdinamikájuk szerint r-stratégiás élőlények). A gyorsan változó körülmények hatására az élettereket (pl.: időszakos pocsolyák) hirtelen, nagy egyedszámmal népesítik be, valamint nemzedékeik évente többször is követhetik egymást. A környezet változásaihoz nem, vagy csak kis mértékben képesek alkalmazkodni (Heinrich & Hergt 1994).

2. TERMÉSZETES RAGADOZÓK HATÉKONYSÁGA

Optimális környezeti tényezők jelenlétében a szúnyogok gyorsan, és nagy egyedszámban jelennek meg, melyet a természetes ragadozók (predátorok) nem képesek az emberek számára elfogadható szintre csökkenteni. Ennek több oka is van:

2.1. A szúnyog-együttes exponenciális egyedszám-növekedését a K-életmenet stratégiás természetes ragadozóinak száma nem követi, így azok nem képesek hatékonyan szabályozni a szúnyogok egyedszámát (Heinrich & Hergt 1994).

2.2. A szúnyoglárvák nagy szerves anyag tartalmú, alacsony oxigén-koncentrációjú sekély állóvizekben fejlődnek, mely körülmények a szúnyoglárvákat fogyasztó számos élőlény (pl. rovarlárvák /szitakötő/, gőték, rákok, halak) számára nem megfelelőek. Az élettér időszakos volta szintén kedvezőtlen a természetes ragadozók számára. Az alacsony oxigén koncentráció azért nem akadályozza a szúnyoglárvák fejlődését, mert azok egy jellegzetes hazai faj (Coquillettidia richiardii) kivételével légzőszerveik segítségével a légtérből lélegeznek.

2.3. A természetes ellenségek (madarak, denevérek) aktivitási ideje nem, vagy csak részben fedi le a szúnyog-imágók aktivitási idejét. A legtöbb faj hajnalban, illetve szürkületkor aktív (léteznek egész nap, illetve éjjel is aktív szúnyogfajok). A madarak többsége azonban szürkületkor már nem táplálkozik. Az ellenségek közül a denevérek aktivitási ideje fedi le leginkább a szúnyogokét, azonban a gyomortartalom vizsgálatok alapján nem a szúnyogok képezik a denevérek legfőbb táplálékbázisát (Becker & Magin 1996).

2.4. Energetikai szempontból egy csípőszúnyog energiatartalma kevesebb, mint 5 cal. Az ugyanabban az élettérben jelenlévő nagyobb testű rovarok (zengőlégy, lepke, bögöly stb.) energiatartalma átlagosan körülbelül 30 cal., tehát vonzóbb táplálékot jelentenek a rovarevő élőlények számára. A csípőszúnyogok csak akkor jöhetnek számításba táplálékállatként, ha szűk térben és nagyobb energiaráfordítás nélkül lehet őket zsákmányul ejteni (Becker & Magin 1996).

3. A SZÚNYOGÁRTALOM MEGSZÜNTETÉSÉRE IRÁNYULÓ LEGELTERJEDTEBB MÓDSZEREK

A szúnyogártalom elleni védekezés történhet fizikai~, kémiai~ vagy biológiai módszerekkel. (1.ábra). A kis felületű tenyészővizekben koncentráltan jelenlévő lárvák elleni védekezés egyszerűbb, mint a jóval nagyobb légtérben szétszórtan elhelyezkedő repülő alakok elleni beavatkozás. A biológiai védekezés nagy szakértelmet, helyismeretet és folyamatos figyelemmel kísérést igényel (Mihályi & Gulyás 1963; Szepesszentgyörgyi & Rentsendorj 2006; Kenyeres & Tóth 2008).

3.1. Fizikai módszerek

A fizikai módszerek főként a szúnyogok távoltartásáról gondoskodnak, azok egyedszámát nem befolyásolják. A lárvák ellen tereprendezéssel, az imágók ellen, pedig szúnyoghálóval, ultrahangos készülékekkel, repellensekkel, vagy légáram keltéssel védekezhetünk (Becker et al. 2003).

3.2. Kémiai módszerek:

A fizikai módszerek tudatos alkalmazása nagyon eredményes lehet, azonban azok önmagukban alkalmazva mégsem elégségesek. A hirtelen és tömegesen fellépő szúnyogártalom ellen szervezett védekezés szükséges, mégpedig elsősorban olyan anyagokkal, amelyek előállítása olcsó, továbbá gyorsan és nagy tömegben pusztítja el a szúnyogokat. Ezen kívül a környezettudatos szemlélet előtérbe kerülésével egyre inkább felmerülő igény, hogy az alkalmazott szer elfogadható környezeti kockázatot jelentsen, valamint, hogy más élőlényekre ne fejtsen ki toxikus hatást.

3.2.1. Lárvák elpusztítása hormonhatású készítményekkel

A szúnyoglárvák elpusztítása érdekében korábban olyan kémiai anyagokat (petróleum, gázolaj stb.) alkalmaztak, amelyek a tenyészővizek felületén apoláros jellegű filmréteget képeztek, meggátolva ezzel a lárvák légtérből történő légzését. Ez a módszer azonban sok más élőlényre is toxikus hatásúnak bizonyult, ezért ma már nem alkalmazzák.

Jelenleg a lárvák elpusztítására használt legfőbb kémiai eszköz a tenyészővizek egyedfejlődést gátló anyagokkal történő kezelése. A rovarok (szúnyogok) egyedfejlődését szabályozó hormonok két fő csoportját különíthetjük el. A juvenil hormonok felelősek a fejletlen állapot fenntartásáért. A másik csoportba tartozó vedlési hormonok, kiváltják a vedlés és a metamorfózis folyamatát. Mindkét hormon termelése neuroszekréciós szabályozás alatt áll. Lárvaállapotban a juvenil hormonszint magas, majd a vedlési hormon szintjének az emelkedésére bekövetkezik a vedlés, és kialakul a következő lárvastádium. Az utolsó lárva stádium elején a juvenil hormon szintje leesik, majd megemelkedik a vedlési hormon szintje, aminek eredményeképpen a lárva bábbá, majd imágóvá alakul.

A lárvák elpusztítására használt szintetikus juvenil hormon analógok (juvenoidok) a tápcsatornán keresztül jutnak be a szúnyogok szervezetébe (kisebb mértékben a testfelületen keresztül is felszívódnak), majd a hemolimfa közvetítésével érik el a célsejtek membránjaiban található receptoraikat. Hatásukra a teljes átalakulás folyamata (elsősorban a báb-imágó átmenet) zavart szenved, aminek következtében az imágó nem fejlődik ki (Darvas 1990; Székács 2006).

A legismertebb juvenoid típusú vegyület a methoprene, amelynek kedvező a toxicitása az emlősökre, hátránya ugyanakkor, hogy más rovarok egyedfejlődését is gátolja, illetve hosszabb távon rezisztencia is kialakulhat ellene. Ezen kívül halakon kimutatták fejlődési-rendellenesség okozó hatását (Székács 2006). A methoprene ökotoxikológiai mellékhatásai miatt csak földi kezeléssel lehet kijuttatni, célzottan egyes zárt, élővizektől elkülönült szúnyoglárva tenyészőhelyekre, de akkor is ötven méteres védőtávolság tartása szükséges az élővizektől (Erdős et al. 2008).

3.2.2. Imágók gyérítése idegmérgekkel (neurotoxinokkal)

A legősibb repülő alakok ellen alkalmazott, idegrendszeri működésre ható szerek (pirétrum, rotenone) növényi eredetűek voltak. Ezeket a napfényre bomló hatóanyagokat azonban napjainkra felváltották a jóval olcsóbb előállítású, hő~, és fotostabil szintetikus származékaik, amelyek a légtérbe juttatva (ULV-eljárás, meleg~, vagy hidegköd képzés) paplanszerűen szétterülnek, majd lassan lebegve (kb. 20?25 perc) jutnak le a talajra, mialatt érintkeznek a szúnyogok és egyéb repülő életmódú állatok testével (kontakt hatású idegmérgek) (Erdős et al. 2008). A szúnyogok szervezetébe az érzékszerveken keresztül, vagy a légző rendszeren keresztül (csőhálózatszerű trachearendszer) (2.ábra) jutnak be.

A szúnyogártalom megszüntetésére eddig alkalmazott neurotoxinok hatásmechanizmusukat tekintve 2 fő csoportba oszthatóak: (1) acetil-kolin észteráz (AChE) gátlók (szerves foszforsav-észterek, zoocid karbamátok), (2) vagy az idegmembránionáteresztő képességére ható anyagok (klórozott szénhidrogének, piretroidok) (3.ábra).

(1) acetilkolin-észteráz gátlás:Az állati szervezetekben az ingerület az idegsejteken belül elektromos jelként továbbítódik, az idegvégződések találkozásainál (szinapszisok) pedig kémiai ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) segítségével adódik át egyik idegsejtről a másikra (3.ábra). A rovarokban a szenzoros idegpályák szinapszisainak fő neurotranszmittere az acetil-kolin (ACh). A preszinaptikus axon végződésekből felszabaduló ACh a posztszinatikus membrán főként nikotin típusú receptoraihoz kötődve ott is ingerületi állapotot vált ki, megnövelve a posztszinaptikus sejt membránjának Na+, K+ és Ca2+ permeabilitását, ill. vezetőképességét. Az ACh hatás vége az AChE enzim okozta ACh hasítás (kolinra és ecetsavra) miatt következik be. A foszforsav-észterek és zoocid karbamátok komplexet képeznek az AChE enzimmel, így az ACh lebontásának hiányában az ingerületi állapot folyamatosan fennmarad (Pap 1990).

Egészségre ártalmas mellékhatásaik miatt mind a szerves foszforsav-észterek, mind pedig a zoocid karbamátok szúnyogok ellen történő alkalmazása Magyarországon már nem engedélyezett.

(2) az idegmembrán ion-áteresztőképességére ható anyagok: Az élő sejtek membránjának két oldala között elektromos potenciálkülönbség (sejttípustól függően -30?-90 mV) mérhető, ez az ún. nyugalmi membránpotenciál (Fonyó et al. 2003). A nyugalmi membránpotenciál oka az ionok egyenlőtlen eloszlása a membrán két oldala között, amelyet aktív transzporttal a Na+-K+-ATP-áz pumpa tart fenn (a nátrium-ionokat kifelé, míg a kálium-ionokat befelé pumpálva az idegsejtbe). Amennyiben az idegsejtet érő ingerület elég erős, akkor ún. akciós potenciál keletkezik, amely az idegben tovahaladó szignált képez. Az akciós potenciál depolarizációs fázisában aktiválódnak a feszültségfüggő Na+-csatornák, amelynek eredményeképpen a Na?ionok befelé áramlanak az idegsejtbe, nullára csökkentve a membrán két oldala közötti potenciálkülönbséget. Majd a Na+-csatornák inaktivációjával egyidejűleg megindul egy lassan emelkedő, kifelé irányuló K+-mozgás (repolarizációs fázis), amely hozzájárul a nyugalmi membránpotenciál helyreállításához. A klórozott szénhidrogének és piretroidok gátolják a feszültségfüggő Na+-csatornák inaktivációját, amelynek következtében nem áll helyre a nyugalmi membránpotenciál, ezzel tartós ingerületi állapotot idéznek elő. Az elhúzódó ingerület a központi idegrendszerben, valamint a motoros és érzékelő szervekben egyaránt súlyos zavarokat okoz (Pap 1990).

A klórozott szénhidrogének közé tartoznak a szúnyogártalom ellen legrégebben használt DDT-vegyületek. Rövid ideig tartó széleskörű alkalmazásukat (1948-ban Nobel-díj a rovarölő tulajdonságért) azonban gyors bukás követte. Elterjedt használatukat követően mutatták ki mutagenitásukat, valamint a bioszférában és az élőlényekben történő felhalmozódásukat. A világon elsőként (1968) Magyarországon tiltották be, azonban hazai talajainkból és iszaprétegekből máig jelentős mennyiség kimutatható (Darvas & Takács-Sánta 2006).

Szúnyoggyérítésre jelenleg csak szintetikus piretroid (deltamethrin) hatóanyagtartalmú szerek engedélyezettek, amelyek emlős-toxicitása ugyan kedvező, de ökológiai mellékhatásként extrém fokon mérgezőek a vízi szervezetekre (algák, gerinctelenek, halak?) (The (e-) Pesticide Manual, /). Az előírások szerint a légi járműről történő permetezés során öt méteres védőtávolság http://www.pesticideresistance.org tartása szükséges a vízparttól, azonban az engedélyezett 2 m/s szélerősség esetében (Zöldi et al. 2005) egyáltalán nem lehetne végrehajtani a kezelést, hiszen. a kijuttatott permet a földet érés 25 perce alatt akár 3000 méterre is eljuthat a parttól 5 méteres távolságban dolgozó légi járműtől. A Balatonon tapasztalható eseti halpusztulások miatt (legutóbb az 1995. évi angolnavész alkalmával) újra és újra felvetődik a jelenség és a kémiai szúnyogirtás közötti összefüggés kérdése, jóllehet az elvégzett vizsgálatok ezt egyértelműen sohasem tudták bizonyítani.

A piretroid hatóanyagú szerek kizárólagos alkalmazásának a hátránya, hogy meggyorsítja a rezisztencia kialakulásának a lehetőségét, amely hozzájárulhat az azonos hatásmechanizmusú kémiai szerekre ellenálló szúnyog?együttes kiszelektálódásához. A rezisztencia mellett kialakulhat a keresztrezisztencia jelensége is, amely az egyik szer használata esetén egy másik, de azonos módon ható szer elleni ellenállóképességet jelenti. Ennek megakadályozása lehetne a neurotoxin magasabb dózisban történő alkalmazása, amely azonban fokozza az ökotoxikológiai mellékhatások megjelenésének a veszélyét a "nem célszervezet" élőlényekben (Zöldi et al. 2005).

3.3. Mikrobiológiai módszerek

A kémiai vegyületek szelektivitásának a hiánya, és a rezisztencia kialakulása olyan módszerek felkutatását tette szükségessé, amelyek a szúnyogok természetes ragadozóinak a felhasználásával teremt lehetőséget a szúnyogártalom csökkentésére. Elsőként a mikrobák világában, a Bacillus nembe tartozó aerob, spórás baktériumok körében találtak rá két kozmopolita, talajlakó fajra (Bacillus sphaericus Meyer and Neide 1904 /Bs/, Bacillus thuringiensis subsp. israelensis de Berjak 1978 /Bti/),amelyek a csípőszúnyog-lárvák ellen toxikus endotoxinnal rendelkeznek. A Bti hatékonyan alkalmazható a púposszúnyogok (Simuliidae) ellen is, ugyanakkor az endotoxin a csípőszúnyogokkal közeli rokonságban álló törpeszúnyogok (Ceratopogonidae) ellen hatástalannak bizonyult (Becker et al. 2003). A törpeszúnyogok közé tartozik a Culicoides dewulfi, amely a szarvasmarhákat fenyegető és már hazánkban is felbukkant, kék-nyelv (blue tongue) nevű betegség terjesztője. Az endotoxin egy fehérjetermészetű anyag, amely a baktériumok spóraképződésének a 3-5. fázisában a spóra mellett képződik (4.ábra) (Szmirnov et al. 1986).

 Bacillus thuringiensis subsp. israelensis(Bti)

A Bacillus thuringiensis Berliner 1915 (Bt) fajnak 34 alfaját (szerotípus, változat) és több mint 800 törzsét ismerjük jelenleg (de Barjac & Frachon 1990). Közös jellemzőjük, hogy a rovarokra toxikus (entomopatogén) anyagokat termelnek. A csípőszúnyogok és a púposszúnyogok ellen a Bti alfaj hatékony (5.ábra), melyet 1976-ban egy magyar származású izraeli tudós, Yoel Margalit izolált egy elpusztult csípőszúnyog lárvából (Margalit & Dean 1985). A Bti-toxin a csípőszúnyogokon belül nagyobb toxicitást mutat az Aedes genus , mint a Culex genus egyedeire (Becker et al. 2003).

A Bacillus sphaericus (Bs)

Ezt a baktériumfajt 1965-ben fedezték fel Kaliforniában, egy elpusztult púposszúnyog lárvában. A Bti-től eltérőena Bs toxinra a Culex genus egyedei érzékenyebben reagálnak, mint az Aedes genus egyedei. Ezen kívül a Bs spórát és az endotoxint egy közös membránburok veszi körül, amely nagyobb védelmet biztosítva a káros környezeti behatásoktól ellenállóbbá teszi a Bs lárvicid hatását (Szmirnov et al. 1986).

Az endotoxin hatásmechanizmusa

A spóraképződésnél keletkező endotoxin csak a spóra elfogyasztása után, a szúnyoglárvák bélcsatornájának alkalikus emésztőenzimei hatására válik toxikussá, amikor kisebb fehérje összetevőkre bomlik. Ezek a komponensek a középbél specifikus receptoraihoz kötődnek, és hatásukra a hámsejteken pórusok nyílnak. A pórusokon keresztül ionok és víz áramlik be a béllumenből a sejtekbe, ami miatt a bélsejtek megdagadnak és szétdurrannak (lizálnak). Ezt követően béltartalom betör a szúnyoglárvák testüregébe és elkeveredik a testfolyadékkal, aminek következtében a lárvák a felvett endotoxin mennyiségétől függően néhány perc vagy óra alatt elpusztulnak (Zaritsky et al. 1986; Klowden et al. 1983; Gill et al. 1992). A hatást tehát nem maguk a baktériumok fejtik ki, hanem a spóraképződés folyamán bennük termelődő fehérjetestek.

A mikrobiológiai módszerek óriási előnye tehát a szelektivitás. Az előírások betartása mellett nem ártalmasak az adott ökoszisztéma egyéb élőlényeire. Az endotoxinra legérzékenyebb állatcsoport az árvaszúnyogok (Chironomidae), és a pillangószúnyogok (Psychodidae) családjai, de ezekre az állatcsoportokra is csak a tízszeres túladagolás jelent veszélyt (Becker et al. 2003). A vízibolhákra (Daphnia magna Straus, 1820) pedig, csak több ezerszeres túladagolás mellett toxikusak (Szepesszentgyörgyi 2004). A baktériumok által termelt toxin sikeres alkalmazásához azonban ismerni kell magukat a csípőszúnyog lárvákat (fejlődési stádium, fajok, tenyészőhelyek), a baktériumok tulajdonságait, és a kivitelezési módokat (Tóth 2007; Kerékgyártó 2008).

4. ÖSSZEFOGLALÁS

A szúnyogártalom megjelenésekor, elsősorban a szúnyogok gyors és szelektív megsemmisítése a cél. A szervezett szúnyoggyérítésnél alkalmazott kémiai módszerek az ökotoxikológiai és egészségügyi szempontok előtérbe kerülésével azonban egyre inkább szélsőségesen megosztják a társadalmat. Visszatekintve az elmúlt évtizedek gyakorlatára, a kezdetben biztonságosnak hitt kémiai szerekről sorra derültek ki az évek során, hogy komoly negatív hatást gyakorolnak a környezetre és humánegészségügyi szempontól is nagyfokú kockázatot jelentenek egészségi (lásd pl. DDT, vagy a legfrissebben betiltott és nagy visszhangot kapott dichlorvos hatóanyagú szerves foszforsav-észterek).

Véleményem szerint a biológiai módszerek jelentik az egyetlen jövőbeli lehetőséget a környezetkímélő csípőszúnyog gyérítések megvalósítására.

5. IRODALOM

de Barjac, H. & Frachon, E. (1990): Classification of Bacillus thuringiensis strains. - Entomophaga. 35(2): 233?240.

Becker, N. & Magin, H. (1996): 20 Jahre Kommunale Aktionsgemeinschaft zur Bekämpfung der Schnakenplage e. V. Biologische Steckmückenbekämpfung - ein Modell am Oberrhein. - Verlag Amelung und Hollatz,Heidelberg, 1-89.

Becker, N., Petric, D., Zgomba, M., Boasce, C., Dahl, C., Lane, J. & Kaiser, A. (2003): Mosquitoes and their control - Kluwer Academic / Plenum Publishers, New York, Boston, Dordrecht, London, Moscow, pp. 1-498.

Darvas B. (1990): Rovar-fejlődésszabályozó anyagok. - In: Darvas B. (szerk.): A növényvédelmi rovarélettan és toxikológia alapjai - Debreceni Agrártudományi Egyetem, 106-117.

Darvas, B. & Takács-Sánta, A. (2006): Globális környezeti problémáink, különös tekintettel a mezőgazdaságban használt vegyületekre - In: Darvas, B. & Székács, A. (szerk.): Mezőgazdasági ökotoxikológia L'Harmattan kiadó, Budapest, 12-21.

Erdős, Gy., Szlobodnyik, J. & Zöldi, V. (2008): Tájékoztató az engedélyezett irtószerekről és az egészségügyi kártevők elleni védekezés szakmai irányelveiről - Országos Epidemiológiai Központ, Budapest

Fonyó, A., Hunyady, L., Kollai, M., Ligeti, E. & Szűcs, G. (2003): Az orvosi élettan tankönyve - Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, pp. 23-77.

Gill, S. S., Cowles, E. A. & Pietrantonio, P. V. (1992): The mode of action of Bacillus thuringiensis endotoxins. - Annu. Rev. Entomol. 37: 615?636.

Heinrich, D. & Hergt, M. (1994): Ökológia SH atlasz - Springer-Verlag, Budapest, Berlin, Heidelberg, New York, London, Paris, Tokyo, Hong Kong, Barcelona, pp. 73-75.

Kenyeres, Z. & Tóth, S. (2008): Csípőszúnyog határozó II. (Imágók). - Pannónia Füzetek 2, pp. 96.

Kerékgyártó, I. (2008): Tiszaújváros és térségének csípőszúnyog ártalma. - Tiszaújváros Kistérség Társulás (előadás) - 2008. 09.16.: 1-21. -

Klowden, M. J., Held, G. A. & Bulla, L. A. Jr. (1983): Toxicity of Bacillus thuringiensis subsp. israelensis to adult Aëdes aegypti mosquitoes. - Appl. Environ. Microbiol. 46: 312?315.

Margalit, J. & Dean, D. (1985) The story of Bacillus thuringiensis var. israelensis (B.t.i.).- J. Am. Mosq. Control. 1: 1?7.

Mihályi, F. & Gulyás, M. (1963): Magyarország csípő szúnyogjai. Leírásuk, életmódjuk és az ellenük való védekezés. - Akadémiai kiadó, Budapest, pp. 1-229.

Pap L. (1990): A növényvédelemben alkalmazott zoocidek/inszekticidek (neurotoxinok). - In: Darvas B. (szerk.): A növényvédelmi rovarélettan és toxikológia alapjai - Debreceni Agrártudományi Egyetem, 117-120.

Székács A. (2006): Állatirtó szerek. A rovarok egyedfejlődését és szaporodását befolyásoló anyagok - In: Darvas, B. & Székács, A. (szerk.): Mezőgazdasági ökotoxikológia L'Harmattan kiadó, Budapest, 79-80.

Szepesszentgyörgyi, Á., (2004): A Szeged környéki csípőszúnyog?együttes mennyiségi és minőségi változásai az 1999. évben, és szúnyoglárva gyérítésre alkalmas Bacillus thuringiensis subsp. israelensis (Bti) alapú biológiai készítmény előállítása, koncentrálása és toxicitás-vizsgálata - PhD-értekezés.

Szepesszentgyörgyi, Á. & Rentsendorj. O, (2006): Seasonal changes in the mosquito fauna (Diptera, Culicidae) in the city of Szeged in 1999. - Tiscia an Ecological Journal. 35: pp. 41-49.

Szmirnov, V. V., Reznyik, Sz. R. & Vasziljevszkaja, I. A. (1986): Aerob spóraképző baktériumok - Medicina könyvkiadó, Budapest. pp. 1-223.

Tóth, S. (2007): Csípőszúnyog határozó I. (Lárvák). - Pannónia füzetek 1: 13-96.

Zaritsky, A., Khawaled, K., Barak, Z., Chipman, D. M. & Rabi, T. (1986): Biological control of mosquitoes by the larvicidal activity of Bacillus thuringiensis var. israelensis delta endotoxin. - Acta. Microbiol. Pol. 35: 207?214.

Zöldi, V.,Erdős, Gy., Szlobodnyik, J. & Gálffy, Gy. (2005): 2. Módszertani levél a szúnyogok elleni védekezésről - EPINFO. - Országos Egészségügyi Központ, Budapest. pp. 1-58.